Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Tamás Lajos - Nem vagy teljes - Szeretlek

TAMÁS LAJOS NEM VAGY TELJES Izzik a tested, mint tűzben az arany. Nemes érc, tündöklő, fémeknek királya, De anyag csak, anyag csak, anyag csak hiába. Zarándok-utamon sokszor vagy oázis. Nap felé nyújtózó, kényes, deii pálma, Csak a gyökered kapaszkodik sárba. Sártól szépülsz, abból élsz. tőle bódul Ajkam az ajkadra, derekadra karom. Te csalsz meg engem vagy én magamat csalom? Nem elég a tested, többet adj, kiáltok. Nem értesz, süketen nézel a szemembe. Ajkaddal pecsételsz csókot a jelenre. Kutatom, mérhetem szíved, porcikádat, Mint sziklát a tenger, ostromolhat vérem, Megnyugtatni nem tudsz, nem vagy teljes mégsem. SZERETLEK Bánatot fejtél a felhőkből s a szemedet ott hagytad Az éj kövén, mely szépen kicsiszolta. A hajadból ékszert csinált föléd a mester, Válladra a tél lehelt fehér havat, Bokádban nincs hiba, úgy jársz, Mintha zenét hallanál, pedig csak Szavakkal szólok hozzád és nem kívánom A hitet se tőled, hogy magad kevesebbnek tartsd. Mint amennyi szépséget hazudtam rád. Mentségemül bűvös kört vonok magam köré Egyetlen szóval, hogy szeretlek. 168