Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szenes Erzsi - Jéghegyek között

SZEREDAI-GRUBER KÁROLY A KNÍDOSZI LEÁNY Most másodszor találkozom veled. Hellászban én Kythéra papja voltam S Knídoszban te voltál a szeretöm... Tudom: a szent berekben bandukoltam Mesét szemergő, izzó nyárelőn: Égbeszökelltek sudaras platánok, Pompázva nyíltak gyengéd mirtuszok. Márványpitvarban áldoztak a lányok És ujjongtak a zengő himnuszok. Dalt-ontó ajkán száz megejtő szűznek Epedt a vágy a láz, a nász után: Csilláma kéklett titkos tárnatűznek. Sugártól ittas volt a délután. S emlékezem: babérfák sátorából Rámperzselődött rébuszos szemed. Csípőd hajlásán megfeszült a fátyol, Glykéra volt, Glykéra a neved... Én ifjú voltam, görög, diadalmas S te cédruskarcsú, selymes és szabad: Reád mosolygott Kyprisz, a hatalmas. És megvetette nászi ágyadat. Mint tubarózsa gyöngykötésű száron Pihentél büszke, érces mellemen. A zászlód voltam, nagy szaffói álom. S Menandrosz volt nevem... Most másodszor találkozom veled. Két Hermesz-szárnyú ezredév ködétől Fakó a lelkünk, bús erőtelen. An akr eon füzér es serlegéből A mámort inni többé nem merem. Bíborló vágyam rózsaszínre bágyadt És olykor fáj a lázas csókzene. Nem kell viharzó, szomjas, vad imádat. Csak fáradt éjek hűvös kelleme. Fanyar vagyok s te nem vagy már megejtő Hellén leány, dalt zengő és remek, 11* 163