Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szenes Erzsi - Az életen - Költőnő halála

SZENES ERZSI AZ ÉLETEN... Az életen majd csak keresztül megyek valahogy Nem is olyan hosszú ez a híd, utolsó pillérei már idelátszanak. És akkor nem marad semmi, csak a Te szemeid, kitágulnak és megnőnek, mint két nagy tenger, melyeken a halálig eveztem. A KŐLTÖNÖ HALÁLA Milyen könnyű a szívem, minden bánatom a földön maradt. — jajongás, sírás meg ne akasszon — súlytalanabbul szállok mint a madarak, súlytalanabbul, mint levált rózsaszirom, melyet a légben fújdogáló szellő sodor s eltűnök, mint a felhő, mely az imént az égen szemem előtt haladt. Nem egyedül szállok, rajban nyomon követnek verseim s mire felérünk a mennybe. körültem kuksolnak újból énekelve, mint Isten körül az angyalok. 159