Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])
Szabó Béla - Belőled szívom a nedvet: Isten
SZABÓ B ÊLA BELŐLED SZÍVOM A NEDVET: ISTEN Voltál: kavics, mikor fölfelé lendülő karral gyermek erőmmel dobtalak a háztetőkön át. Labda, mikor játékos kedvvel a falhoz csaptalak és Te visszapattantál a kezembe és mint a pajtásom játszottál velem. Virág, mikor szemem felfedezte a színt és lelkem az illatot. Én alkonyatban, idegen kertekben surranva loptalak magamnak. Agyag, mikor titokban Belőled embereket gyúrtam és így próbáltam alakot adni kamasz-vágyaimnak Vallomás, mikor felsebeztem a lelkemet Te a számból buggyantál ki mint sebzett testemből a vér. Sírás, mikor már nem tudtam vallani és szó helyett mint könny jöttél ki a szememből. Magány, mikor rést vágott a kéj az életemben és belefújt a messziről jövő szél, Én gondolatokba merülve Veled vájtam alagutakat ki a világba. Üt, mikor se apámtól, se anyámtól nem kellett már semmi, és tele hittel, sebesen mint a nyíl futottam Rajtad a világba ki. És most, mikor gyenge fiatal fa vagyok égnek kapaszkodó vékony törzzsel Te föld vagy és én Beléd vájom fiatal gyökereimet, és Belőled szívom a nedvet: Isten. 150
