Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Prerau Margit - Sötétség

PRERAU MARGIT SÖTÉTSÉG Por, szemét és rongyok közt élek. Szomjazom a világosságot s a virágos földeket. — Mi lesz az életemből?! millió ilyen hang kiált fel a mélyből. Sem jobb, sem rosszabb nem vagyok amilyen az ember lehet, kit munkanélkülivé tiportak az évek. Most mint a szélütött támolygok, vaksötét éj se hold, se csillagok, nem csillog más csak könnyeim s a csendőrszuronyok. 135