Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Palotai Boris - Novemberi köd

PALOTAI BORIS NOVEMBERI KÖD Füstös szürkeség. Gomolyog, ringat, Eltakarja az álmainkat. Felszáll, bekormozza az eget és sötét mint a lelkiismeret. Kinyújtott kezemet meg se látom. Hol vagy testvérem, jó barátom?! Már simogatni sem merek, a tenyeremen könny remeg. Mitől jön ez? S mitől a többi köd? A földről jaj, az Isten megszökött! Nevén szólítom, de nem felel, Motor zúg, kattog, kerepel. Lombon és lelken gépek futnak át, Rekordot zengnek a litániák. A kenyér el van rejtve mint a fény. Mire megkapjuk, sötét és kemény. Alszik a szív a hideg rongy alatt, S a magzataink vérbe hullanak. Füstös szürkeség gomolyog, ringat, Eltakarja az álmainkat. 128