Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Morvay Gyula - Zsellérhit

MORVAY GYULA ZSELLÉRHIT Elfáradtunk. Fekete üresség lapul ránk, mint kenyértelen estéinkben is csak sorsunk dühös szele nyög, fáradtak várásaink. Fejünkön lopott bér fájása végigvert. csak szétnyúló hitünket tapogatjuk, megvan-e, ami eddig is emelt: harc, mi szelet, dögös sorsot kevert. Most is levágjuk szónkat verő nyomórúdként: szánktól, szívünktől húzzuk el a falatot, de éltetjük minden unokákon keresztül zsellérhitünket hívőkként, hogy halott lim-lomú, ómáriomos gunyhónkba beszelel egyszer most még nyögös sorsunk döbbenete: felkelni! szelek, szavak érett hitté kötöződtek. most zsellérhittel, zsellérélettel szólunk a világba! Földek leveleiben felütjük megírandó fejezetünket! 119