Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Óda egy szappanbuborékhoz

ÓDA EGY SZAPPANBUBORÉKHOZ A sárga szalmaszál csövén egy száj kifújt, szín-gömböd szállva-száll, mióta csak kibújt, az álomnál valóbb egy gondolatnyival, illatnál illanóbb, mit a fény átnyilal. Törékeny semmiség, mely gondtalan lebeg: a kéklő messziség, a csontleső ebek, a mindenség, a Nap, szivárvány, zsírfcödön tükröznek, rajzanak pillanat-gömbödön. Aiilyen a környezet, olyan kis szín-burád: esőben könnyezed a lét baját, buját. Egy sóhai menni ránt el, el, a földtől el! Nincs rajtad semmi pánt, mely véd vagy átölel! Nincs rajtad semmi pánt, sem arany, sem acél. s egy sóhaj menni ránt föl, föl, inert ott a cél. Lenyelted a Napot, lenyelted az eget: a gömböc jóllakott s a földre lenevet!