Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szlovenszkói magyar líra (Szalatnai Rezső bevezető tanulmánya)

élni, ama Budapest nélkül, mely úgyszólván néhány órával azelőtt még tökéletes gyarmati szervezettséggel kész konzervként szállította neki a napilaptól kezdve a bibliofil kiállítású könyvig az egész magyar irodalmi életet. Hisz Szlovenszkónak alkotó irodalmi élete ekkor nem volt. Aki érvényesülni akart, annak Budapesten kellett megjelennie. Most pedig itt állott egyedül azzal a feladattal, hogy ha elég botorul nem csináltak a magyarok szellemi decentralizációt a régi államban, csináljon már most ő az új állam keretében, hisz ehhez nemcsak jogot adott neki a csehszlovák köztársaság, hanem lehetőségeket is. Igen ám, de a helyzet merőben új volt, minden eleven hagyomány, minden gyakorlat híján való. Azokat a nagy írókat, akik innen származtak s Szlovenszkó egykori tájélményeit, társadalmi eseményeit, gazdag történetét müveikben feldolgozták s egy-egy városban jelentős magyar irodalmi életet csiholtak elő, Balassától Pázmányon, Madáohon és Kazinczyn át egész Mikszáthig, az itteni magyarság elfelejtette, kiestek már a tudatából. Most mindez felelevenűlt. minden régi emlék meleget sugárzott s termékeny kapcsolatban találkozott a modern magyar irodalomnak Budapestről szálló áramlatával, Ady lírai sodró erejével. A pesti újság, a pesti könyv már nem jöhetett be, pótolni kellett tehát. így történt, hogy a vidéki hetilapok vagy jelentéktelen napilapok egyszerre országos szerepű napilapokká rukkoltak elő, új lapok is jöttek létre mellettük, nagy sürgés-forgás támadt. S nemsokára jött az ifjúsági lap is, jött könyv is, az első költeménykötetet, amit itt írtak, itt nyomtak ki, amit itt is vettek meg teljesen az olvasók. A kaszinóból irodalmi társaság lett, a tanárból kritikus, az anekdótázó ügyvédből novellaíró, a filozofpterből pedig nagyreményű szerkesztő. De már ott volt a diák is, a legfiatalabb nemzedék képviselője, a leglelkesebb olvasó és könyvterjesztő. Országos összefogásra még senki sem gondolt, helyi vagy nagyobb vidéki mozgalom volt ez. Szélesebb, az egész kisebbségi magyarságot átható, nyugatról keletre terjedő mozgalomról szó sem lehetett, hisz még ma sem tudja a pozsonyi magyar, mit csinál odafent a tiszaháti testvér. De ép ez a helyiérdekű mozgolódás nagyon sajátos jelleget öltött. A szlovenszkói magyar világ a fordulatutáni első években szűk volt, visszhangtalan, mint egy hólepte kisváros, melyben minden kö'zel van s nagy csöndben fekszik egymás mellett ház és ember. Budapest messze volt, a rádió akkor még ismeretlen fogalom s a lelki életet nem lehetett tényekre váltani. Szervezésről egyelőre szó sem esett. Az öregek visszahúzódzkodtak a Jókai-féle Garamvölgyi Ádám módjára, a fiatalok ipedig valami csodaváró katakomba-életet éltek. Egyesületekbe, ifjak szövetségébe tömörültek s a felmelegített önképzőköri életben kezdték gyakorolni a lelki összetartás első nagy magagerjesztette paran-