Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Petrőczi Bálint elbeszélései - Közel a szívhez

sikerül-e az elgondolásuk? Én meg egyre csak azt hajtogattam magamban: — Azt mondotta, hogy sablonnal, a zománc egyszerű rákenésével jobban és gyorsabban csinálhatom a védjelezést. Ha ő mondja, akkor igaz! Ő sohasem tévedett! El is mentem rögtön a sablonkészitőkhőz és vékony rézlemezből erre a célra külön sablont csináltattam. Aztán szóltam a mesteremnek: — Gyere csak, nézd meg, beválik-e az új védjelezés? A mester csodálkozva nézett rám. Nem értette a dolgot. De mégis utánam jött. Azelőtt félkiló zománc kellett száz védjegy fújásához és a zománc igen gyakran szét is mázolódott. Az edénybe most is félkiló zománcot öntöttem és hozzákezdtem a munkához. Ügy dolgoztam, mintha világéletemben csak ezt tettem volna. A mester erősen figyelt. Néhány perc múlva megenyhült az arca és számolni kezdte a védjelezett ajtólemezeket. Száz darabbal ayorsan elkészültem. A védjelek oly tisztán ragyogtak a fehér lemezen, hogy öröm volt nézni őket. És mindketten az edényben levő zománcra tekintettünk. A mester elmosolyodott. — Alig fogyott valami belőle! Vitte is azonnal az edényt, hopy lemérje az irodában. Csak kilenc deka zománcot használtam száz védjelzéshez. A velem dolgozó lányok körém sereglettek. — Hogy jött rá Vozár néni? — kérdezte a legfiatalabbik. Ekkor olyan vágy fogott el, hogy elmondjak nekik mindent, — hogy beszéltem Vele, hogy a szívemben éreztem szívének dobogását, — de csak annyit tudtam mondani: — Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy mindig jobban dolgozzunk! A leány arca felderült. — Mutassa meg nekünk is, Vozár néni, hogyan csinálja? Hadd menjen nekünk is jobban a munka! Elpirultam ezekre a szavakra. Ezt nem mondotta nekem Sztálin elvtárs, — gondoltam magamban, — pedig ezt bizonyára helyeselné. A szobor felé tekintettem s úgy tűnt előttem, mintha bólintana. — Tedd csak Vozár elvtársnő, ezzel is szolgálod a dolgozók ügyét! — Köszönöm, Sztálin elvtárs! — suttogtam magam elé. 7 Űj hajtások 97