Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Petrőczi Bálint elbeszélései - Közel a szívhez

el. Nem mozdult el az éjszaka. Ott állt a régi helyén és a ta­vaszt várta. A domb alján a cseresznyefák, az orgonabokrok ágain ébredt a rügy. A munkába jövő emberek szomorúak, különösen hallgatagok voltak. Üjra belémnyilalt a fájdalom: Mi lesz velünk? S amikor beértem a zcmáncozóba, még a lélekzet is belém fojtódott. Az üzemcsarnok közepén most is ott volt Sztálin elvtárs aranylón ragyogó szobra. Mindnyájunk tekintete rajta csüngött. Már har­madik hónapja nálunk volt ez a szobor. Mi tartottuk az első­séget az üzemben ... Most a szobor talapzatára gyászszalagot kötöttek és kétoldalt egy férfi és egy nő állt mereven. Sze­mükben könny csillogott. Mint kövé vált emberek álltak őrt a szobornál. A munkába jövő asszonyok és lányok hóvirágcsokro­kat hoztak és megilletődve tették a szobor elé. Még hajnalban szedhették a virágokat.. . * * * Hallgatagon kezdtük el a munkát. Köpenyben, szandálban dolgoztunk. Nem is lehetne itt más­képp. A sok kemence, amelyekben a színes zománccal bevont edényeket égetik, nyári hőséget, áraszt. A mi részlegünkön ta­lán a legegyszerűbb munkát végezzük. A tűzhelyek ajtóleme­zeit ellátjuk az üzem védjegyével. És mégis büszke voltam munkámra. Társaim között a legjobb voltam. Nap-nap után meghaladta a százötvenet a százalékszám. Munka közben felvetettük fejünket és a szobor felé tekin­tettünk. Jobban ment így a munka. Délfelé hozzám lépett az egyik zománcégető. — Gyere Mária, — szólt halkan hozzám, — most rajtunk a sor, őrt kell állnunk. Ahogy lassan megindultunk, szívemet a torkomban éreztem lüktetni. — Nagy baj, hogy meghalt, — mondta a zománcégető foj­tott hangon. — Hogy gondolod? — Mert még igen nagy szükségünk lett volna rá! Hirtelen úgy éreztem, mintha megállt volna a levegő is. Megragadtam a karját. Már két évtizede ismertem, amióta a gyárban dolgozom. Tudtam róla, hogy jó kommunista. — Hogy beszélhetsz így János? Azt gondolod, hogy azért harcolt miérettünk, hogy most elcsüggedjünk? Emlékszel az 1936-os sztrájkra? Sztálin elvtárs nem volt köztünk és mégis tudtuk, mit kell csinálni. 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom