Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)
Mács József elbeszélései - Mindenkit a szakmájában
amíg él. Fecskés meg örült, hogy ez az eset szabadítja meg az istállótól. Mert űoy van az, hogy aki megszokta a malteros kanalat meg az állványt, annak nehéz a földön vasvillával járni, még akkor is, ha jóval nagyobb összeg üti érte a markát. Már pedig Fecskés mindig akkor volt a legboldogabb, ha az új épület házsarkára tűzhette kőműves társainak a lobogóját. A szövetkezet irodájában Csurgó elnök dúshajú, kerekarcú, inas emberrel beszélgetett. Sós, a járási titkár volt. Mind a ketten a belépő Árgyusra, aztán Fecskés Sándorra néztek. Ärgyus Pali állt az elnök elé. — Most oszt dönts Csurgó elvtárs! — Miről te? — Hát az esetünkről. Összevesztünk Fecskéssel — mutatott felé — mert meszelővel csutakolt. Hordd le érte, terád jobban hallgat. Az elnök krákogott, a titkár pedig érdeklődőn felhúzta a szemöldökét. — Meszelővel? Hát mondja csak, mi történt? — Semmi, semmi, kőműves az istenadta, oszt Csurgó mégis az istállóba állította. Az ördögbe is, meszelővel csinálja azt, amit én vakaróval csinálok. — Ejha! A trágyát meg a malteros kanállal szedegeti össze? — Azt nem! — nevetett Ärgyus Pali, aztán lekicsinylően hozzátette : — Mit ér a kőműves az istállóban? A titkár mosolygott a különös eseten és így szólt a zavartan köhécselő Csurgó elnökhöz. — Nincs az istállóba embered? — Lenne, — felelte kurtán — de Fecskés is elkelne oda. — Nem jó lesz az úgy! — intette le a titkár. Még Ärgyus bátyánkat is a hosszűnyelű meszelőre szoktatná. — Mi a szösz, nem ettem én bolondgombát, nem fogok én meszelőt a kezembe, mert nem illik az nekem. — Jó, jó, Fecskésnek se illik a vakaró, hát éppen azért elküldjük az építkezésre. Erre a kőműves már csak nevetett hosszan, jóízűen. Sarkon fordult és kifelé tartott. Az ajtóból nem átallott visszaszólni: — Na sógor, ha máskor is kőművest akarsz az istállóba, meszelőről is gondoskodj. És az udvarról a titkár és a kötekedő Ärgyus Pali kacaját hallotta. 91