Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Horváth László elbeszélése - Osztrava dala

— Lám, már csak negyedkörrel van mögöttem ... — állapította meg Géza és elégedetten tovább csúszott, hogy még kényelmesebb szögben fejezhesse be a szakaszt. Amikor végzett, hosszan, nagyot kiáltott. — Mi-la-daaa ... ! A kiáltás úgy hangzott, mint a pásztorok hívó szava a hegyek között. A lány intett, hogy érti. Géza tölcsért csinált a kezével : — Gyere át egy kicsit, mondani akarok valamit! A lány intett, hogy nem mehet. Géza lerakta a szerszámát és átugrott hozzá. — Fontos termelési értekezletet tartunk, — mondta mosolyogva. Erre aztán Milada is, fanyalogva bár, de abbahagyta a munkát. Géza az órájára mutatott. — Egy órán belül végzünk a hatodik szakasszal. Marad még tiszta negyven percünk. Meg kéne próbálnunk még egy kört. — Benne vagyok, ma már én is éreztem, hogy túllépjük a vállalást. Az állványzaton Jura mászott felfelé. — Korán végeztetek ma! — szólt és nagyokat lihegett a megerőltető mászástól. — Tévedsz, Jura elvtárs, éppen most egyeztünk meg, hogy ma túllépjük a vállalást. — Jól hallottam? Lépjük? Mert ha így van, akkor éppen jókor jöttem. Arról van szó ugyanis, hogy amit Ígértünk, mindenáron be is kell tartanunk! — Mi betartjuk, — mondták csaknem egyszerre. Jura vakargatta, törölgette a fejét, aztán végre kibökte: — Karácsony van a nyakunkon, akárhogy is vesszük, hat vesztett műszak. A fiataloknak elállt a szavuk. Erre nem gondoltak. Az sem biztos, hogy csak hat műszak, nagyon könnyen lehet az hét is. Vonatkésések, rossz összeköttetés, hófúvások. Egyszerre megértették, hogy itt most többet kell adniok, mint a normáik túllépését. Mennyire számoltak már a karácsonnyal! Miladának tegnap írt az anyja, hogy szeretné már látni és ő azonnal válaszolt is: Várjatok, jövök! Géza azt álmodta, otthon hogyan fogja elmesélni, mi van itt és hogyan veszi majü rá barátait arra, hogy jöjjenek velük. Elhatározta, hogy karácsony után nem csak ketten érkeznek majd meg a kuncsicei autóbusszal. Jura aggódó szemmel nézte őket. Látta, hogy mi megy végbe a két ifjú emberben. Egészen csendesen mondta: 69