Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Horváth László elbeszélése - Osztrava dala

örökké éhes Gulliver a törpék között. Hol ezt, hol azt kapott, de sohasem volt neki elég. Rengeteg acéllemez, szivattyúfej, géptengely, csővezeték tűnt el a gyomrában. A daru csikorgott, tülkölt szünet nélkül. A szédítő magasságban, hol itt, hol ott tűntek fel a fehérruhás kis emberhangyák és átvették a daruk kincseit. Vidám jókedv ömlött el rajta, nagyot kiáltott: — Én is itt vagyok, emberek! — és meglóbálta a pisztolyt a kezében. Persze kiáltását a nagy zajban nem hallotta senki, talán meg sem értették volna, mit akar a csővezetéken az a felülről törpének látszó vidám legény. Pedig az csak azt akarta üzenni, hogy örül az ittlétének, örül, hogy itt dolgozhat ebben a nagyszerű, népes családban. De azért a kiáltást valaki mégis meghallotta. Az, aki a párhuzamos csősoron dolgozott. A szomszédhegesztő. Megállt egy pillanatra, megnézte a párját, el sem tudta képzelni, mit akarhat, de aztán meglátta mosolygó arcát, szemét, a pajzs alatt ő is elmosolyodott és ismét a cső fölé hajolt. Géza feléje fordult. Nyolc-tíz méterre lehetett tőle, de szigorúan tartotta Géza nagyszerű iramát és egy pillanatra sem maradt vissza munkájában. — Szorgalmas a kolléga és szakember, — állapította meg. Bólintott, amikor látta, milyen szabályosan egyenletesen kúszik a láng. Nem kapkod, nem ugrál, igazi hegesztő, — ismerte el, amint kis ideig figyelte a munkát. — Okosan, nyugodtan dolgozik. — Idősebb szakmunkás lehet, — gondolta — bár ezt csak a munkája után látta, mert a bő, meleg, fehér ruha, meg a pajzs, gumicsizma teljesen eltakarta az embert. — Jól van, legalább nem versenyzek kezdővel. Ez az igazi verseny, itt válik el: ki a legény a gáton ... Pisztolya felropogott, a pajzs arcára esett. Hat szakaszon végzett ezen a napon. December tizenegyedike volt. A műszak vége felé járt az idő. Alul kisebb-nagyobb csoportokban közelgett a váltás. Csak az elfogyasztott hegesztőpálcák mennyiségéből látta, mekkora munkát végzett. Kézhez kapott mindent, amire szüksége volt. A munkát itt jól megszervezték. Nem volt akadálya annak, hogy őt is magával ragadja Osztrava-vidék építésének lázas üteme. Magasan járt már a halványfényű, bágyadt téli nap, amikor egy kéz nehezedett a vállára. Észre sem vette, amikor közele60