Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Horváth László elbeszélése - Osztrava dala

fiatalok. Ismerte ő jól a magyarokat. Egész családok jöttek ide a Csallóközből. Becsülte, szerette őket. — Szakemberek, — állapította meg az írásból. — Kőműves az egyik, hegesztő a másik. Sok éves gyakorlat nyoma a zöld munkakönyvben. Ilyen emberekre van szükségünk. Vájjon párttagok-e? De hisz most elsősorban nem ez a lényeg. Gyors mozdulattal papírt húzott maga elé és írni kezdett. Kitöltötte jelentkezési lapjaikat, bevezette nevüket a kartotékba. — Holnap reggel be akarunk állni! — szólt Géza. István csak bólintott hozzá. Ügy állt öccse mellett, mint aki rábízza magat a bátor magabiztos vezetőre. A szőke fiatalember csak mosolygott, kezet fogott velük és kikísérte őket. Az ajtónál pedig kiszólt: — Ügyeletes! Adjátok ki a takarókat, meleg ruhákat, gumiköpenyt, gumicsizmát! Az elvtársak holnap reggel beállnak a négyszázhuszonhetesen! * Sötét volt még, amikor kiléptek a barakkból. A tegnapi rossz időnek nycma sem volt már. Teli tüdővel szívták magukba a párával telt friss hajnali levegőt. Csillagok milliói a fejük felett, előttük, mögöttük. Azt hitték, álmodnak. — Te ezek nem csillagok! — kiáltott fel István. — Csak most látom! Ez hiányzott nekünk tegnap! Ügy tünt, mintha a csillagos égbolt közvetlenül a fejük fölé ereszkedett volna. Ezer meg ezer fénylő pont szőtte be sűrűn a völgyet. Amerre a szem csak ellátott. Kék, zöld, fehér csillogás. És ott, ahol az egyes építési központok voltak, egymástól jókora távolságban, valósággal nappali világosság volt. Villámlott, csattogott, dörgött minden köröskörül. — Mint amikor a madéri-rét felől nyári zivatar közeledik, — szólalt meg Géza. — Én is erre gondoltam. Nézd csak, a hegesztők lángjai i,

s milyen kékek ... — Mint amikor a villám fénye ott rezeg az erdő felett.. . Tízezernyi hatalmas fénynyaláb bűvkörében, egész hadsereg állt ezen a hajnalon is harcba Kuncsicén. A reflektorok megvilágították a magasépítkezéseket, amelyek úgy bukkantak elő a sötétből, mint a mesebeli szörnyek. A nagyolvasztó páncélburkolata körül daruk csikorogtak, a kokszolók, az előmelegítők és a nagyolvasztó háromszögében pedig mintha most is fényes nappal volna. 58