Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Ozsvald Árpád versei - Egy néni alszik a fák alatt - De szép a város - Őszi szántás

EGY NÉNI ALSZIK A FÁK ALATT Egy néni alszik a fák alatt, fejét a pad karjára hajtja. Fölé borul a nyírfa ága; arcát a szellő simogatja. Őrizzétek álmát fehér nyírfák, nevető párok ne járjatok arra. Egyszer nyugodtan hadd pihenjen, simuljon ki a gondtól ráncos arca. Jót sohse adott néki az élet, régen nem volt ideje pihenésre. Ellopták álmát síró gyermekek és az urak jóllakott nevetése. Egy néni alszik a fák alatt, a nap fényt szór fehér hajára. Amint az alakját versbe szőttem, rágondoltam a nagyanyámra. DE SZÉP A VÁROS ... Az ablakomból nézem a várost, a villamos hangja a fülembe zúg. Esik az eső; kopog az üvegen, mint óriás tükör, úgy csillog az út. De szép a város, érzem, hogy [lüktet piros szíve: a gyárak és üzemek. A vizes járdán egy anya siet, karjában édesen alszik a gyerek. Az utcán már a boltokat zárják, és felgyúlad a sok-sok fényes [lámpa. A város végén vonat zakatol, vörös szikrákat szór az éjszakába. ŐSZI SZÁNTÁS A sűrű ködön a reggeli nap fénye még nem bújt keresztül, harmatos a rét. A gyom-verte földbe mint kés a kenyérbe belevágnak a kemény élű ekék. A fekete rögökből meleg pára száll a traktor után s a köddel elvegyül. A mély birázdában egy vén paraszt megáll és nézi, nézi hogy' a rög a rögre dűl... Lassan lehajol s a puha földbe markol a csizmájára rátapadt a sár. Pöfögve visszafordult már a traktor s a ködön áttört egy őszi napsugár. 53