Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Gály Olga versei - Nem leszek többé meddő kalász - Csak csöndesen

GALY OLGA VERSEI NEM LESZEK TÖBBÉ MEDDŐ KALÁSZ Öntudatlan, tétova az ember, míg nem tudja miért született. Botorkál az élet erdejében, lehet tudós, munkás, egyre megy. Tavaszi földből ha buggyan vetés, szárat hajt és kalászba szökik, csak addig míg üres s magtalan, fúrja hiún magasba fejét. így az ember kiben nincs tartalom, fejét fennhordja mint üres kalász, hiún csapong, a köznek mit sem ád míg meg nem érti Marx-Lenin tanát. A nép s a béke harcos katonája lettem — nem leszek többé meddő kalász — és viszem előre büszkén, boldogan a Párt győzelmes, vörös zászlaját. CSAK CSÖNDESEN Csak csöndesen, tán éppen alszik, vagy azt figyeli, amit én: kis szive zengő dobogását tapintom ujjaim hegyén. Csak csöndesen, most éppen [mozdult. Börtönfalát veri vadul, amelynek íve lágy-merészen, a szívem felé domborul. Vidám és büszke vagyok egyben, új élet gazdag sátora. Csöndesen! Figyeljük mit üzen szerelmünk drága záloga.