Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Mikus Sándor elbeszélései - A szerződés

csendes zene szűrődött ki belőle. A pap leült melléje, s keresgélni kezdett rajta. Asztalosné felemelkedett. — Learattak-e már? — He ... abbizony — nevet keserűen Topolya. — Ott dőti meg az eső. Ügy lefeküdt, hogy sarlóval se lehet felszedni. Magam arassam le talán ? ... — Ne zúgolódj Géza, — szól Fekete Kocsó. — nem vesz az ott. So se volt úgy, hogy valahogy nelett vóna. Majd ráviszik a gépet, ha kell nekik a kontingent. — Köszönöm én. A felit ott hagyja a földön. A derekán vágja el a szárat. — Hja, téged abbánt, hogy nem bírsz learatni. Én most is ünneplősen járok. Az enyimen csak annyi lesz, ami nekem elég — óvatoskodik a beszélgetésbe Vas Lojzi — nem vetettem én be csak hárem holdat. Meg is mondtam annak a híres Csabának a tavaszon, hogy nem is vetek többet. A két ló alól nem tudom én trágyázni a földet. Az igaz, hogy kínáltak vetőmagot is, meg műtrágyát is. Csak egyék meg. Nem dógozok én rájuk. Csináljanak, amit akarnak. Vegyenek onnan, ahol nincs ... — Nem olyan könnyű Katit táncba vinni — veti oda nem egészen találóan Fekete Kocsó Józsi. — Ha én dógozok, látni is akarom, hogy mié' dógozok. Csak úgy elvesztegessem nekik ... — Ügy van — szólt csendesen az esperes — azt mondja az írás is: ,,A szolga is méltó az ő bérére." Ha nem tartják magukat, kihúzzák a földet a lábuk alól, s mehet a közösbe. Nagyon gerincesnek kell ma lenni. — Abból nem esznek, — ágaskodott Vas Lojzi — amit Vas Péter, meg Vas Elek szerzett keservesen, nem dobom csak úgy oda nekik. Hogy szóga legyek a saját fődemen. Azt má' nem. Ha magam nem bírom megdógoztatni, dógozzák meg ők. De akkor semmi közöm hozzá. Vegyék el, de nem adom oda magamtól. A rádió halkan duruzsolt, s enyhe szellő lebegtette meg a függönyt. Meg emelgették sörös poharaikat s szívtak egyet a cigarettából. Asztalosné egészen magába mélyedt. Valahogy idegenül kezdte magát érezni. Furcsa volt, mert ezekkel az emberekkel együtt élt, együtt járt iskolába Vas Lojzival, tegezték is egymást. S mégis olyan hamisan csengett az, hogy... „amit Vas Péter, meg Vas Elek keservesen szerzett, nem dobom csak úgy oda nekik." Hiszen ők is gürcöltek az urával, s mégse bír38