Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Mikus Sándor elbeszélései - A szerződés

utána a meszelés, mer ugy-e mindjá itt a vendégség is. A csip­csup dologról nem is beszélek. De még az a jó, hogy csak ma­gamra főzök. Jaj, oszt meg majd elfelejtem! Nem tudna-e Már­tuska valakinél zsákot? Most akarok kérni, mer' bajos már csépléskor szaladozni érte. — Majd megkérdezem az esperes urat. Neki biztosan lesz. Gyöjjön beljebb Vilma néni. Előre engedte Asztalosnét, ő maga utána csattogott letapo­sott kérgű papucsában. A pap háza így kívülről is nagyon mu­tatós volt. Sárgára volt meszelve, nagy fehér ablakokkal, szé­les függönyökkel, előtte két nagy hársfa. Az udvar felől, de úgy, hogy az útról is látszott, széles lépcsőfeljáró díszes ková­csolt vaskorláttal, s kétszárnyas, fehérre festett ajtóval. Félén­ken törülgette meg a lábát, pedig pornál egyéb nem volt kinn az úton, s illendőségből kinn hagyta a zsákokat az ajtó előtt a küszöbön. Egészen megijedt, hogy ilyen közelségbe került a pappal, a mozaikszerűen kikövezett padló, a nagy fehér ajtók, a hal­ványkék falminta, a hűvös függöny, a fehér asztalka a fonott székekkel, a könnyű színű festmények a falon, meg a nagy cserép leander az alacsony, fehér virágállványon, mintha mind ráterpeszkedett volna az önbizalmára. Szégyenlősen tett egy­két lépést befelé, s most nem tudta, hogy beljebb illik-e lépni, vagy csak itt az előszoba közepén megállni, ahol egy kis kerek lógófülű, heverő kutyát ábrázoló vastagmintás szőnyeg feküd:. Volt valami ebben a finom levegőjű szobában a templomból, a nagy, fényes üzletekből, meg az úri házakból. Megilletődötten köszönt. — Dicsértessék... A pap eléje jött a nyitott szobaajtón. Be lehetett látni s hűvös, nehéz levegőjű szobába, amely tele volt súlyos, barna, csillogó bútorral, vastag szőnyeggel. — Mindörökké ... Az alacsony pap tettetett nyájassággal nézett rá, a jobbik arcával, amit főleg prédikációk alkalmával szokott felvenni. Nem is volt nehéz, mert két évtizedes gyakorlata megadta neki a színjátszás képességét. Tudta, hogy a falusi nép olyan, mint a gyermek: ha éhségben sír, ha elveszik a játékát, csak szépen gügyögni kell hozzá, babusgatni, csicsígatni, altatódalt éne­kelni, teletöltögetni a lelkét nagy-nagy szent érzésekkel, akkor megnyugszik. Tudta, hogy közösséget kell vállalni valamilyen formában az emberekkel, mosolygó arccal járni, kérdezős­ködni kell dolgaik iránt... hogy — miben fáradoznak, — mi 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom