Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Mikus Sándor elbeszélései - A szerződés

utána a meszelés, mer ugy-e mindjá itt a vendégség is. A csipcsup dologról nem is beszélek. De még az a jó, hogy csak magamra főzök. Jaj, oszt meg majd elfelejtem! Nem tudna-e Mártuska valakinél zsákot? Most akarok kérni, mer' bajos már csépléskor szaladozni érte. — Majd megkérdezem az esperes urat. Neki biztosan lesz. Gyöjjön beljebb Vilma néni. Előre engedte Asztalosnét, ő maga utána csattogott letaposott kérgű papucsában. A pap háza így kívülről is nagyon mutatós volt. Sárgára volt meszelve, nagy fehér ablakokkal, széles függönyökkel, előtte két nagy hársfa. Az udvar felől, de úgy, hogy az útról is látszott, széles lépcsőfeljáró díszes kovácsolt vaskorláttal, s kétszárnyas, fehérre festett ajtóval. Félénken törülgette meg a lábát, pedig pornál egyéb nem volt kinn az úton, s illendőségből kinn hagyta a zsákokat az ajtó előtt a küszöbön. Egészen megijedt, hogy ilyen közelségbe került a pappal, a mozaikszerűen kikövezett padló, a nagy fehér ajtók, a halványkék falminta, a hűvös függöny, a fehér asztalka a fonott székekkel, a könnyű színű festmények a falon, meg a nagy cserép leander az alacsony, fehér virágállványon, mintha mind ráterpeszkedett volna az önbizalmára. Szégyenlősen tett egykét lépést befelé, s most nem tudta, hogy beljebb illik-e lépni, vagy csak itt az előszoba közepén megállni, ahol egy kis kerek lógófülű, heverő kutyát ábrázoló vastagmintás szőnyeg feküd:. Volt valami ebben a finom levegőjű szobában a templomból, a nagy, fényes üzletekből, meg az úri házakból. Megilletődötten köszönt. — Dicsértessék... A pap eléje jött a nyitott szobaajtón. Be lehetett látni s hűvös, nehéz levegőjű szobába, amely tele volt súlyos, barna, csillogó bútorral, vastag szőnyeggel. — Mindörökké ... Az alacsony pap tettetett nyájassággal nézett rá, a jobbik arcával, amit főleg prédikációk alkalmával szokott felvenni. Nem is volt nehéz, mert két évtizedes gyakorlata megadta neki a színjátszás képességét. Tudta, hogy a falusi nép olyan, mint a gyermek: ha éhségben sír, ha elveszik a játékát, csak szépen gügyögni kell hozzá, babusgatni, csicsígatni, altatódalt énekelni, teletöltögetni a lelkét nagy-nagy szent érzésekkel, akkor megnyugszik. Tudta, hogy közösséget kell vállalni valamilyen formában az emberekkel, mosolygó arccal járni, kérdezősködni kell dolgaik iránt... hogy — miben fáradoznak, — mi 36