Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Dénes György versei - Amikor nem volt kenyered - A kis szláv lány

Akasztófák árnyékában nőttünk a viharban is magasodva s miénk, miénk a végső győzelem. Emlékszem régi májusokra. AMIKOR NEM VOLT KENYERED Emlékszel-e még a múltra, amikor nem volt kenyered? Péknél néztél az üres pultra s ökölbe rándult tenyered. Emlékszel-e a gazokra, kik kufárkodva lestek rád és felnéztél a csillagokra, mert nem volt itt helyed, tanyád. Szűk volt a föld, úgy nyüzsögtek köréd a puffadó herék. Undorral köptek s így köhögtek: — rossz a világ és rossz a nép! — És árulták a kenyeret utcák zugán és pult alatt; otthon a síró gyereket szidtad — vádoltad magadat. Már tengerré nőtt a dühöd, már tagadtad az életet, fájó szívedre ütött a terpeszkedő rémület... S elmúlt ez is, elsöpörte őket a munkásnép haragja, ki álmainkat összetörte önnön bűnének lett a rabja. Búzánk érik, voltunk, leszünk, miénk immár az égbolt fénye, miénk a föld, s a termő rögben az élet minden szép reménye. A KIS SZLÁV LEÁNY Anyám bölcsőjét fönt ringatták valahol Krivány alatt. És sz'vem, dobogó nagy szívem az anyáméból szakadt. Sudár fenyveknek susogása zsongatta álomba őt s a kis szláv lány ámulva nézte a ködbe fúló tetőt. Nagy-Krivány orma integetve egyszer csak tovasuhant. Sorsának árja vitte anyám, mint levélt a szélfuvam. Tovasodorta messze földre. Búsult is anyám, szegény. S gyermeklelkéből lassan kihalt otthon, szülő s a remény ... Asszony lett, sorsával megbékélt. Köddé vált a Nagy-Krivány. És az én bölcsőm fölött dúdolt anyám, a kis szláv leány. Csak a fenyvesek sírnak tovább a Nagy-Krivány oldalán, mert itt maradt és nem tért vissza soha többé jó anyám. 24