Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Petrőczi Bálint elbeszélései - Libusa brigádja

netét. Az újságírókat pedig megkérjük, ha máskor írni akarnak rólunk, vagy másokról, ne csak félórát töltsenek a műhelyekben és ne szenzációk után szaglásszanak... i * Itt meg Manci esetét kell közbeszúrnom. Marici aznap lehangoltan indult haza. Látom rajtad, hogy csodálkozol, milyen pontosan tudok mindent. De mint a brigád egyik szervezője kötelességemnek tartottam, hogy ismerjem a brigád tagjainak életét. így volt-ez Manci esetében is. És nála különösen fontos volt, hogy többet foglalkozzak vele, mert hanyagsága már hatott a brigád többi tagjára is. Biztatnom kellett őt. Megnyertem a bizalmát és megtudtam, mi történt aznap közte és Jóska között. A gyűlés után Jóska türelmetlenül várta az üzem előtt. — Hol voltál ilyen soká? — Gyűlésünk volt... — Mindig kitalálsz valamit! — Féltékeny vagy? Mondottam már neked, hogy hagyj békén, más gondjaim is vannak. . . Ma is éppen miattad kellett pirulnom a lányok előtt. Percekig hallgatagon rótták az utat hazafelé. A gesztenyefák lombozata már sárgult, veresedni kezdett. November közepe volt... — Mondd, mi történt veled? — elégelte meg végre a hallgatást Jóska. — Semmi! Csak az, hogy nem járhatunk tovább együtt! — Mit? — sápadt el Jóska, — elfelejtetted, hogy karacsonyra tervezzük az eljegyzést? — Nem lesz abból semmi! — Nem? — Neked mindened csak a tánccsoport, arra meg nem gondolsz, hogy mire is akarsz te nősülni. — Szakmám van ... — De az utolsó vagy benne ... Emlékszel a nyáron, amikor még nem jártunk együtt, és én a lányokkal a strandra mentem, ti utánunk settenkedtetek. Te akkor utánam is szóltál és én azt feleltem, ha velünk akartok jönni, érjetek utói bennünket és erre futni kezdtünk... Látod, azóta sem vagytok a nyomunkban! Te Jóska, újra mondom neked, érj utói és meglátod, boldogok leszünk! — Ügy gondolod, hogy menjek én is az iskolába? 110