Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Petrőczi Bálint elbeszélései - Libusa brigádja

és a mesterek versengve adták át egymásnak a kilincsei;, keresték az igazgatót, a párttitkárt, Kincses Pista bácsit és nagyhangon elégtételt kértek. Sorra kijelentették, ha nem kapják meg, otthagyják az üzemet. Csodálkoztak is rajtuk az elvtársak. Az add,

;g hallgatag, szótlan embereknek egyszerre milyen nagy hangjuk lett! Az kiabál, akinek a háza ég! A közmondásnak mégis csak igaza volt. Az üzemi pártszervezet Kovács Laji mellett állt ki. Elrendelték a szigorú vizsgálatot. Nemcsak az tudódott ki, hogy azokban a műhelyekben, ahol a mérnök régi barátai mesterkedtek, állandó nehézségekbe ütközött a .tervteljesítés, hanem még szabotálást is felfedtek. . * Fellélekzettünk. Tudod, ilyenkor olyan az ember, mint az erőíödő kisgyermek, aki már nem botorkál, hanem kedvére vígan futkározhat és örül az életnek, a napfénynek, anyja gondoskodásának. Ilyenek vagyunk mi is. Amikor kigyomlálunk minden gazt és elsöpörjük a szemetet... De ezzel még nem ment jobban a brigád dolga. Két fiatal oktatót kaptunk, Jelen Jóskát és Varga Pistát. Ám ők tanítás helyett inkább a lányoknak udvarolgattak. Varga Pista gyakran fölényesen legyintett: „Mit számít egy-két mill'méter!" — mondotta mosolyogva, mintha ő lenne a nagy mindentudó. Az első hetekben még nem ismertük fel a pontos méretek fontosságát, inkább arra törekedtünk, hogy alaposan elsajátítsuk a gépek kezelési módját. Szeptember vége felé már nemcsak a környéken beszéltek rólunk, de eljött hozzánk egy fővárosi újságíró is. Sovány, magas fiú volt, az arca kipirult az izgalomtól, amikor a műhelyünkben nézgelődött. Még talán azt is bejegyezte a füzetébe, hogy a lányok milyen színű kendőt viseltek. Gyorsan, hadarva beszélt. Látszott rajta, hogy érdekli a dolog. — Hogyan sikerült a brigádot megszerveznetek? — kérdezte tőlem. Röviden elmondottam a történetet. — És hogy megy most a munka? Erre már a köröttünk settenkedő Varga érezte magát hivatottnak felelni. Mégis csak ő az oktató! — gondolhatta magában, — a brigád sikere kettőjük érdeme, az övé és Jelené! — Mi segítjük őket, — mondotta nagyképűen — tanítjuk a brigádot. Már selejt nélkül dolgoznak. Volt már 104 százalékos teljesítményük is! 107