Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
V. A csehszlovák állam felbomlása - 3. A nemzetiségi statútum
198 A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM FELBOMLÁSA A képviselők és a szenátorok nézete szerint a kormánynak biztosítania kellene, hogy az „állami és közhivatalokba és állami üzemekbe nemzetiségi kulcs alapján vegyenek fel magyar nemzetiségű alkalmazottakat és hivatalnokokat a demokratikus magyarság soraiból". Ugyancsak a nemzetiségi kulcs alapján kellene alkalmazni magyar munkásokat az állami és közmunkáknál, az állami üzemekben és vállalatokban. Követeléseik közt szerepel az is, hogy a kormány „alkalmazzon büntető szankciókat, és járjon el példás szigorral mindazokkal szemben, akik magyarokat nemzetiségük miatt gazdaságilag és szociálisan megkárosítanak, vagy bármilyen más formában nemzetiségi türelmetlenséget tanúsítanak magyarokkal szemben". Nyomatékosan hangsúlyozták: „Ugyanúgy (...) büntessék meg mindazokat, akik magyar szülőket arra kényszerítenek, hogy gyermekeiket más nyelvű iskolába járassák, vagy az elnemzetietlenítés akármilyen formáját alkalmazzák a magyarsággal szemben." Mit valósított meg a kormány a memorandumba foglaltakból? Nagyon keveset, vagy talán semmit. A magyar vidék gazdasági fellendítését részben a határvidék katonai objektumainak láncszerű elhelyezésével és a stratégiai utak építésével támogatta. A nyelvhasználat szempontjából figyelmet érdemel, hogy a vasútállomások tábláit 1938 tavaszán kétnyelvűekre cserélték, s kétnyelvűvé tették a postai bélyegzők szövegét. A többi csak ígéret maradt. A fentiekhez egy röpke megjegyzés kívánkozik: amikor néhány esztendő múlva Csehszlovákia Kommunista Pártja kezébe került a hatalom, a felsorolt követelések mintha feledésbe merültek volna, mintha soha el sem hangzottak volna. 3. A nemzetiségi statútum A nemzetiségi kérdés alkotmányos megoldása felé 1937. február 18-án tették meg az első lépést, a német koalíciós pártok egyezségével. E pártok képviselői ugyanezen a napon memorandumot adtak át a kormánynak, amelyben előterjesztették politikai, gazdasági, szociális, kulturális és nyelvhasználati követeléseiket. A kormány egyetértett a követelésekkel, s 1937. február 20-i nyilatkozatában 23 2 egyebek közt kijelentette: ügyelni fog arra, hogy középítkezéseket és közmunkákat szükség szerint kezdjenek el az egyes vidékeken, s ezeknél mindenhol elsősorban helyi vállalkozókat és munkásokat alkalmazzanak. Az állami szolgálattal kapcsolatban kötelezett232/ Az 1937. február 20-i kormánynyilatkozat lényegét tartalmazza Edvard Beneš Mníchovské dny c. műve (Praha 1968,14—15. 1.).
