Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 1. A nyelvhasználat kezdeti szabályozása
90 A N ŕELVHASZNÁLAT 90 A Škarda-féle javaslat külön említést érdemel. Rendelkezései szerint minden község maga állapította volna meg ügyviteli nyelvét, s az írásbeli beadványokat is köteles lett volna elfogadni, de elintézni csak akkor, ha az érintett nyelvi kisebbségnek legalább 20 százaléka él a községben. Ellenkező esetben a beadványt a község nyelvén kellett volna elintézni. Azokban a városokban, amelyek saját szabályrendelettel rendelkeztek, és azokban a községekben, amelyekben a lakosság 20 százaléka más nemzetiséghez tartozott, a beadványt az ügyfél nyelvén kellett volna elintézni. A Šolc-féle javaslat hasonló rendelkezést tartalmaz. A cseh tartománygyűlés 1889. évi javaslata abban különbözik a Škardafélétől, hogy mindkét tartományi nyelven csak Prágának és azoknak a községeknek kellene végezniük hivatalos tevékenységüket, amelyek lakosságának 25 százaléka a legutóbbi népszámlálás szerint más nemzetiséghez tartozik. A kormány egyetlen javaslatot sem méltatott arra, hogy az uralkodó elé terjessze 10 1. Végül az 1910. június 9-i Buquoy-féle tervezet érdemel említést. Ebben szintén a nemzetiségi lakosság 20 százalékos számaránya képezi a nyelvhasználati jog alapját. A csehszlovák 20 %-os hányadnak tehát történelmi alapja van. Az államfordulat után elég volt csak lemásolni a sok tervezet és javaslat egyes rendelkezéseit. Megjegyzem, a csehek annak idején túlságosan magasnak tartották a 20 %-os arányt, s ahol csak lehetett, tiltakoztak ellene. Egy nyelvhasználati jogszabály efféle rendelkezését a germanizálás eszközének tartották. A csehszlovák állam megalakulása után viszont természetesnek vették ezt a hányadot, s alkotmánytörvénybe iktatták. A nyelvhasználat terén egyébként speciális megoldásokkal is találkozunk: elsősorban a vasútnál és a katonaságnál, természetesen még az államfordulat előtt. A vasúti szolgálattal kapcsolatban az állami vasútigazgatóság szervezeti szabályzatának (a Kereskedelmi és Vasútügyi Minisztérium 1896. április 19-i 16. számú hirdetménye) 20. §-a elrendelte, hogy a vasútnál a német nyelv a szolgálati nyelv. Megengedte azonban, hogy a vasútigazgatósághoz felterjesz101/ Vö.: Dejiny..., 1. kötet, Bratislava 1971, 233—234., 326—327. 1.; Sobota, Emil: Národnostní právo československé, Brno 1927, 15., 21—22. I.; Československá vlastivěda. Díl V. Stát. Praha 1931,189.1.; Vaněček, Václav: Dějiny státu a práva v Československu do roku 1945, Praha 1975, 363—364.1.
