Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 1. A nyelvhasználat kezdeti szabályozása
A N ŕELVHASZNÁLAT 85 mat még az 1921-es népszámlálás jogszabályai 9 3 is csak úgy használják, mint a nemzetiség meghatározásának kisegítő kritériumát: „Nemzetiségen a törzsi hovatartozást kell érteni, amelynek fő ismertetőjele rendszerint az anyanyelv." 9 4 A nyelvi hovatartozás nem korlátozódik a természetes személyekre, hanem a jogi személyekre is vonatkozik. Köztük természetesen a képviselőtestületekre, az önkormányzati hivatalokra, az egyházi hivatalokra és más köztestületekre is. Hasonló álláspontot foglalt el a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság már a végrehajtási rendelet kibocsátása előtt 9 5. A csehszlovák nemzetiségi jogban kétféle jogszabályt különböztetnek meg, éspedig a nyelvhasználati, valamint a nemzeti és faji kisebbségek védelmét szavatoló jogszabályt. Mindkettő lényege együtt található meg az Alkotmánylevél hatodik fejezetében. Az Alkotmánylevél a kisebbségek védelméről szóló nemzetközi szerződés hatása alatt áll. A törvényhozó azért iktatta a kisebbségek védelméről és a nyelvhasználatról szóló rendelkezéseket az Alkotmánylevélbe, mert — a törvényjavaslat indoklása 9 6 szerint — a hatodik fejezet nem egyéb, mint a köztársaság nemzetközi kötelezettségeinek belföldi valóra váltása. Tehát nemzetközi kötelezettségről van szó. A kisebbségek jogi helyzetét a polgári Csehszlovákiában a különböző jogi normák egész sora szabályozta. Valamennyi jogszabály azonban nem egy időben született, sőt néhányat közülük nem is publikáltak. Hiányuk annak idején kisebb-nagyobb nehézségeket is okozott a mindennapi életben. A kiadottak közé számították mindazokat a jogszabályokat, — amelyek a kisebbségek tagjai számára biztosították a polgári egyenlőséget és szabadságot; — amelyek alapján meg lehetett állapítani a lakosság nemzetiségét; — amelyek szabályozták a nyelvhasználatot; 93/ Az első csehszlovák népszámlálást az 1920. évi 256. sz. törvény rendelte el. Végrehajtási rendelete, az 1920. évi 592. sz. kormányrendelet 20. §-a szerint ha a nemzetiség meghatározása szempontjából nem kielégítő a válasz, a számlálóbiztos kötelessége, hogy az ilyen személyek nemzetiségét „anyanyelvük" szerint határozza meg. 94/ A számlálófvek kitöltéséről szóló utasítás 8. §-a szerint „národností jest rozuměti kmenovou příslušnost, jejimž hlavním znakem jest spravidla mateřský jazyk". — Československá statistika, Svazek 9., 12.1. 95/ A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1925. szeptember 16-i 17.136/25, Boh.4907 (a községek nyelvhasználati jogáról) és az 1926. október 18-i 20.695, Boh.5971. sz. döntvénye. 96/ L.: Tisk 2421 Národního shromáždění, 1920, 33.1.
