Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

II. A csehszlovák állam népessége - 6. A magyar nyelvterület

A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM NÉPESSÉGE 79 vesztette el magyar jellegét. Ezek sorát gyarapították aztán azok a községgé nyilvánított csehszlovák települések, amelyeket a földreform idején hoztak létre. Említést érdemel közülük Hviezdoslavfalva (Hviezdoslavovo), Miloslavov és Hodzsafalva (Hodžovo) a Csallóközben, Srobárfalva (Šrobárová) és Mudroňovo Komárom felett, Setétkút (Jesenské) Verebély közelében (ma Barsbese része), Slávikovo (ma Orávka — Árvaújhely) és Bottovo Gömörben, Štefánikov (ma Galánta része), Gessayov (Gešajov, ma Zálesie, Pozsony-vidéki járás, Éberhárd mellett), Stráž a Bodrogközben és Svoboda (Szabadságfalva) a Tiszaháton. A harmincas évek vége felé a magyar nyelvterületen a szlovák és cseh kolóniák száma megközelítette a százat, az önállósult településeké a harmincat. E helyt kell szót ejteni arról is, hogy Pozsony körül 8 helységben élt a németség. A nyelvhatár a csallóközi Dénesd, Torcs, Misérd és Csölle falvakkal a magyar, a nagy Duna-völgyben nyugat és észak felé Pozsonyligetfalun, Főréven, Pozsonyon és Dévényen át a szlovák nyelvterülettel jutott érintkezésbe. A magyar nyelvterületet nyelvszigetek egészítették ki. Számuk egyre csökken. Közéjük tartozott a nógrádi területen Nagykürtös, Gömörben Bugyikfala, Jolsva, Nagyrőce, Kassától keletre pedig Magyarbőd, majd Tőketerebes. A szlovák nyelvterület ezekkel a nyelvszigetekkel egészült ki: Galánta körzetében Királyfa (Papkörmösddel együtt), Komárom közelében Újgyalla és Lipové, Mudroňovo, Srobárfalva új községek, Érsekújvártól nem messze Kisbaromlak, Komáromcsehi, Komáromszemere, Jászfalu, Fajkürt és Kolta, Léva közelében Alsógyőröd (Felsőgyőröddel és Kisgyékényessel együtt) és Kural, majd Alsópél, Ény, Fakóvezekény és Cseke, a nógrádi és a gömöri területen Ipolyharaszti, Kiscsalomja, Leszenye, Tótgyarmat, Erdőszelestény, Zobor, továbbá az új községek közül Lipovany, Ratka, Šiatorošská Bukovinka, Bottovo, Árvaújhely és Dúsa. A magyar nyelvterülettől távolabb, Szlovákia északi részében a húszas évek elején több olyan nagyobb helység akadt, ahol jelentős mértékben megváltozott a magyar lakosság lélekszáma és számaránya. A változás oly mértékű volt, hogy néhány év leforgása alatt valósággá vált Vávro Šrobárnak a Szlovákia északi felében élő magyar lakosság létszámának gyors ütemű apasztásával kapcsolatban 1919 novemberében kinyilvánított óhaja. Ezt bizonyítja a következő észak-szlovákiai városok magyar lakosságának zuhanásszerű csökkenése: (78. old. a/ táblázat) Néhány szót a Szepesség is megérdemel. A szepességi városokban 1910-ben még köztudomásúlag jelentős számú magyar élt. Az 1921. évi népszámlálás