Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
II. A csehszlovák állam népessége - 5. A népesség nemzetiségi összetétele - A külföldiek és hontalanok nemzetisége
A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM NÉPESSÉGE 65 Ezeket a rendelkezéseket olvasva csak felsóhajtani lehet: bárcsak Csehszlovákiában is hasonlóképpen szabályozták volna a nyelvhasználatot! A csehszlovák állam fennállásának első éveiben a szlovák tartományban zömmel a magyar törvények voltak hatályban. Ezért nagy szükség volt e törvények szlovák nyelvű fordítására. A hiány különösen a bíróságok gyakorlatában volt érezhető. A Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú miniszter, Vávro Šrobár 1919. február 7-én utasította a községi elöljáróságokat és más hivatalokat, hogy a „Magyar Törvénytár" náluk található szlovák és német nyelvre fordított példányait évfolyamonként vegyék leltárba és őrizzék meg. Egyúttal figyelmeztette őket, hogy az érintett községek és hivatalok az államfordulat előtt kötelesek voltak előfizetni a törvénytárra 7 8. Egy röpke megjegyzés a statisztikai számokkal kapcsolatban: Az egyes táblázatokban nem mindig azonos Szlovákia népességének, illetve a magyar, szlovák és egyéb anyanyelvű lakosoknak a száma. Az eltérés ugyan nem lényeges, de nem is pontatlanság következménye. Részben az északi államhatár, részben a déli demarkációs vonal változásaival függ össze. Mint köztudott, a magyar vidéket csak 1919. július 24-ig vette birtokba a csehszlovák katonaság. Időközben megtörtént a Duna jobb partján Pozsonyligetfalu megszállása, Árva vármegye 12 és Szepes vármegye 13 helységét Lengyelországhoz csatolták, de a szlovák—magyar határszakaszon is történtek módosítások és kiigazítások 7 9, mint például Somoskő és Somoskőújfalu 29,75 négyzetkilométernyi területének 1923-as Magyarországhoz csatolása több mint 2200 lakossal, vagy a Pozsony vármegyéhez tartozó dunai szigetek elvesztése csaknem 1400 lakossal. A lakosság lélekszáma így időről időre megváltozott. d. A külföldiek és a hontalanok nemzetisége Magyar szempontból figyelemre méltó, hogy a külföldi állampolgároknak minősített lakosok és a hontalanok közül 1921-ben országosan 16 392 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Ebből 13 414 Szlovákiában, 2033 Kárpátalján (12. sz. táblázat), 659 Csehországban, 225 Morvaországban, 61 Sziléziában élt. A statisztikai számok arról tanúskodnak, hogy az említett személyek 78/ A Szlovákia igazgatásával megbízott miniszter 1919. február 7-én kiadott 22/1919. sz. rendelete megtalálható: Pálesch Ervin: Cseh-szlovák Törvények és Rendeletek Gyűjteménye, II. kötet, 1024—1025.1. 79/ Vö.: Gyönyör József: Határok születtek, Pozsony/Bratislava 1992, 203., 207—210.1.
