Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

II. A csehszlovák állam népessége - 5. A népesség nemzetiségi összetétele - A népesség nemzetiségi megoszlása

41 A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM NÉPESSÉGE törvénnyel megteremtették az örökös nemzetiségi harc alapjait. A többség ugyanis állandóan arra törekedett, hogy a határvonal körül mozgó kisebbséget 20 % alá szorítsa, s a kétnyelvű területet egynyelvűvé alakítsa. A kisebbségek ezzel szemben arra törekedtek, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel hatásosan védekezzenek. Tisztában voltak vele, hogy a hatóságok a népszámlálás eredményei alapján engedélyezik iskoláikat s tiltják meg a kisebbségek nyelvének használatát a hivatalos érintkezésben. E feladat megvalósítása érdekében oly módon tették közzé a népszámlálás eredményeit, hogy az említett törvény rendelkezéseit maradéktalanul végre lehessen hajtani. Szlovákia és Kárpátalja adatait — technikai okokból — a közigazgatási (szolgabírói) járások szerint dolgozták fel. A népszámlálás politikum jellegét az a tény is igazolja, hogy a kormányzat a népszámlálás eredményeivel igyekezett igazolni a kisebbségekkel szemben folytatott politikáját. A népszámlálás tehát a polgári Csehszlovákiában sorsdöntő volt a kisebbségek számára. A kisebbségi jogok megvalósítását (a nyelvhasználat jogát a hivatalos érintkezésben, az iskolák felállításának és fenntartásának jogát) a törvény helyi és országos méretekben is a kisebbségeknek a népszámláláskor megállapított számarányától tette függővé. Csehszlovákiában — mint már tudjuk — csak azoknak a kisebbségeknek a nyelvi jogait ismerték el és biztosították, amelyek legalább egy bírósági járásban elérték az össznépesség 20 százalékát. A 20 százalékos határ tehát nem csupán egyszerű iránypontot jelentett, hanem éles határvonalat is. Abban a járásban, ahol egy nemzeti kisebbség csehszlovák állampolgárainak számaránya csak 19,99 %-ra emelkedett vagy süllyedt, az illető nemzeti kisebbség a hivatalos érintkezés terén elveszítette nyelvhasználati jogát. A csehszlovák népszámlálás ennek a törekvésnek a szolgálatában állt: mindenáron arra törekedett hogy a csehszlovák nemzet legalább papíron elérje a minősített többséget. Ezt a célt szolgálták az egyes járások „kölcsönvett" községei is. Az első köztársaság statisztikai eredményeinek megbízhatósága kérdéses. Mindenesetre nem sikerült elhitetnie, hogy Csehszlovákiában csak kis létszámú nemzeti kisebbség él, elsősorban német és magyar, s azt sem sikerült bebizonyítania, hogy Csehszlovákia nemzeti állam. A csehszlovák állampolgárok létszáma az 1921. évi népszámlálás eredményei szerint elérte a 13 374 364 főt. A legnépesebb nemzetiségként a „csehszlovák" szerepel, országosan 8 760 937 lélekkel (az összlakosság 65,51 %-a). Ennek fele (50,03 %) Csehországban él, több mint egynegyede Morvaországban és Sziléziában (Morvaországban 23,38 %, Sziléziában 3,38