Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

VIII. A közelmúlt alakulása - 7. Az ún. alternatív iskolák - Tiltakozások és további erőfeszítések

310 A KÖZELMÚLT ALAKULÁSA 316 alapelveket a bizottságai megvitattak, akkor a törvényhozó testületet nacionalista, sőt soviniszta magatartással vádolhatnák meg; az efféle törvénnyel fegyvert adna mindazok kezébe, akik itthon és külföldön azt bizonygatják, hogy Szlovákiában a magyar és az ukrán nemzetiségű lakosság erőszakos elnemzetietlenítése folyik. A nemzetiségi főosztály továbbra sem tétlenkedett. Október 12-én újabb információt készített, melyet október 18-án eljuttatott a kormány elnökéhez. g. Tiltakozások és további erőfeszítések A főosztály tiltakozásokról is tudomást szerzett. Megmozdult a Csemadok is. Elnöke 1983. szeptember 3-án megjelent a főosztályvezetőnél, és szóban tiltakozott a készülő törvény ellen, majd a főosztályvezető kíséretében a kormány illetékes alelnökénél is megismételte szavait. Időnként nemcsak hazai, hanem magyarországi politikusok is kaptak tiltakozó leveleket. Ezek száma azonban csekély, hatásuk pedig jelentéktelen, sőt elenyésző volt. A Legiszlatív Tanács november 8-án vitatta meg a minisztérium október 24-i javaslatát, s lényegében azonosította magát vele. A határozati javaslathoz készített anyagban a nemzetiségi főosztály figyelmeztette a vezetőséget, hogy a tanács által támogatott javaslat törvénnyé válása esetén indokolatlanul felgyorsulna a magyar és az ukrán lakosság asszimilációja, egyre kevesebb szál kötné a nemzetiségeket nemzetük kultúrájához, s bár talán kitűnően elsajátítanák a szlovák nyelvet, idővel elfelejtenék az anyanyelvüket. A főosztály a Legiszlatív Tanács november 8-i állásfoglalását sem hagyta szó nélkül, s a november 22-i kormányülésre újabb előterjesztést dolgozott ki (2124/1983. sz.), melyet már november 21-én eljuttatott a kormányelnökhöz. A hiányosságok felsorolása után arra kérte a kormányt, hogy ne adjon helyt a beterjesztett javaslatnak. S bár a kormány ülésén a Nemzetiségi Tanács elnöke és maga a miniszterelnök is azonosította magát a főosztály állásfoglalásával, az igyekezetet ebben az esetben sem kísérte siker. A politikai szervek támogatása ez alkalommal is erősnek bizonyult. November 22-én elfogadott 345. számú határozatával a kormány változatlanul hagyta a 32a § első három bekezdését, a negyedik problematikus rendelkezéseit viszont két önálló bekezdésbe foglalta, s a törvényjavaslatot így terjesztette a szlovák parlament elé. A nemzetiségi iskolák tanítási nyelvének ügye továbbra is reménytelennek látszott. A hatalom képviselői hajthatatlanok maradtak, ragaszkodtak eredeti szándékukhoz.