Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

VIII. A közelmúlt alakulása - 5. A számok magukért beszélnek

A KÖZELMÚLT ALAKULÁSA 301 gatásban alkalmazott magyarok száma továbbra sincs összhangban a magyar nemzetiségű lakosság számarányával, de a magyarok még a gazdasági élet irányításából is kiszorulnak. Egyre több szlovák igyekszik üdülőtelket szerezni a Bős—Pozsony közti mesterséges Duna-ág közelében, egyre nagyobb számban törekszenek ingatlanhoz jutni a magyar vidék falvaiban és városaiban, s Dél-Szlovákiában egyre nagyobb gondossággal épül a szlovák kultúra terjesztésének hálózata. Félő, hogy ha az elnemzetietlenítés az eddigi méretekben folytatódik, akár burkolt, akár nyílt formában, az igyekezet meghozza gyümölcsét, s a magyar vidék valóban vegyessé válik. Az említett 13 járásban és 2 nagyvárosban az elmúlt hét évtized alatt úgy változott a helyzet, hogy míg e déli régió 1 220 905 fős össznépességéből 1910-ben 740 415 fő (60,6 %) vallotta magát magyar anyanyelvűnek, 1991-ben már csak 561 445 (25,3 %) magyar nemzetiségűnek, illetve 600 262 (27,1 %) magyar anyanyelvűnek, (táblázat a 302. oldalon) Ezek a riasztó adatok azt bizonyítják, hogy a jelenlegi közigazgatási beosztás, melyet még 1960 nyarán rajzoltak meg a politikai szervek s hagytak jóvá az állami szervek, kedvezőtlen a magyarság számára. A kb. 500 helység magyarsága egyébként jelenleg is 60 százalék körül mozog, természetesen a két nagyváros nélkül. Nyelve azonban kiszorult a közéletből, kimaradt a hivatalos használatból, feleslegessé vált. A Belügyminisztérium az 1974-es esztendő folyamán felmérést végzett, melynek eredménye szerint a szlovákiai magyar nemzetiségű polgárok (40 éves korig) 80 százalékának olyan szintű a szlovák nyelvtudása, hogy még az államigazgatási szervek szlovák nyelven készült határozatait is megérti. A 40 éven felülieknek 60 százaléka sajátította el elég magas szinten a szlovák nyelvet. Egyúttal megállapították, hogy a férfiak szlovák nyelvismerete 15 százalékkal tökéletesebb, mint a nőké . Ezzel az eredménnyel kapcsolatban ismét felmerül a múlt. A magyarság 80 százalékának szlovák nyelvismeretéről eszünkbe jut a szlovákság 1910. évi szerény nyelvismerete. Abban az időben ugyanis a későbbi szlovákiai területen — a számítások szerint — a szlovákságnak 410/ Vö.: Správa Ministerstva vnútra SSR z novembra 1974 „o dodržiavaní svojjazyčnosti v úradnom styku s národnými výbormi v oblastiach obývaných národnosťami", č. WS A -726/1974. A kormány hivatalában 1974. december 4-én a 4264/1974 iktatószámot kapta. A Nemzetiségi Tanács Titkársága 1974. december 11-én készítette el hozzá az állásfoglalását.