Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

VIII. A közelmúlt alakulása - 2. A magyarság fejlődése a háború után - A magyar és a szlovák népesség

A KÖZELMÚLT ALAKULÁSA 287 1-je között zajlott le. 410 820 személy nevében összesen 135 317 családfő írta alá a „kérvényt", hogy szlovákká válhasson és megmenthesse vagyonát. Tekintettel arra, hogy a reszlovakizáltak száma 84 141 személy kérelmének azonnali elutasítása után elérte a 326 679-et, az 511 563 nyilvántartott magyarból 1946 végére csak 184 884 maradt meg magyarnak. Később, 1947. december 31-ig ugyan 200 ezret fogadtak el szlováknak, ez a változás azonban már csak az 1950. évi népszámlálás eredményében mutatkozott meg. Lássuk ezek után a szlovákiai magyarság lélekszámának változásait: Év Szám sz. % 1910 896 271 30,6 1921 650 597 21,7 1930 592 337 17,8 1950 354 532 10,3 1961 518 782 12,4 1970 552006 12,2 1980 559 490 11,2 1991 567 296 10,8 A szlovákiai magyarság lélekszáma az 1910. évihez képest (31. sz. táblázat) lényegesen csökkent, sőt az 1921. évitől is messze elmarad. A legutolsó csehszlovák népszámlálás 83 301 fővel kevesebb magyart mutat ki, mint a legelső. A szlovák lakosság ezzel szemben erősen megduplázódott az elmúlt hét évtized alatt. Az előző népszámlálás eredményéhez képest a magyar nemzetiségű lakosság szaporodása 8 járásban, illetve nagyvárosban emelkedett, 7 járásban pedig csökkent. A legnagyobb növekedést a Dunaszerdahelyi és a Kassa-vidéki járásban, valamint Kassán és Pozsonyban észleljük. A Pozsony-vidékiben, az Érsekújváriban, a Rozsnyóiban és a Tőketerebesiben lényegében alig változott a helyzet. Legnagyobb mértékben a Lévai járás magyarsága csappant meg, továbbá a Rimaszombati járásban tapasztalható nagyobb méretű apadás. Ezek után azt nézzük meg, melyik járásban és nagyvárosban emelkedett vagy csökkent a szlovák és a magyar lakosság lélekszáma a legutóbbi két népszámlálás adatai szerint. Lássuk előbb a régió szlovák nemzetiségű lakosságát!