Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VII. A félmúlt - 1. A csehszlovák állam újjászületése
A FÉLMÚLT 235 említett 3. számú köztársasági alkotmánydekrétumnak a 2. cikkely rendelkezése szerint csak akkor keilett hatályba lépnie, ha majd a köztársaság területén megalakul az elnök által kinevezett kormány. így került sor a köztársasági elnöki dekrétumok, illetve a köztársasági elnöki alkotmánydekrétumok kiadására. Az érdekeltek egyébként feltételezték, hogy az ily módon alkotott jogi normák csak akkor válhatnak Csehszlovákiában valóságos jogszabályokká, ha azokat ismét elfogadják és kihirdetik, republikálják. Ez történt az 1940. október 15-i 2. számú és az 1945. február 22-i 3. számú köztársasági elnöki alkotmánydekrétummal is: a törvénytárban (Sbírka zákonů a nařízení) az 1945-ös év folyamán 20. és 21. számmal republikálták őket 32 0. Ez volt hát a köztársasági elnöki dekrétumok és alkotmánydekrétumok „alkotmányos" alapja. Legalábbis mindaddig, amíg azokat visszamenő hatállyal jóvá nem hagyta az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Akadtak azonban szakemberek, akik szerint a külföldön megalakult és székelő csehszlovák állami szervek törvényhozó és más jogi aktusai — ideiglenes jelleggel — a csehszlovák jogrend részét alkották. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a köztársasági elnök törvényhozó hatalmának semmiféle alkotmányos alapja nem volt. Nem is lehetett, hiszen az Alkotmánylevél 56—69. §-a nem adott az elnöknek olyan jogot és lehetőséget, hogy valamikor is törvényeket alkothasson a Nemzetgyűlés helyett, az alkotmány megváltoztatásáról már nem is beszélve. Ezt a hatalmat Edvard Beneš a háború idején bevett gyakorlat szerint vindikálta magának, az 1938. december 15-i 330. számú alkotmányellenes „alkotmánytörvény" szerint igazodva 32 1. A jogi labilitást csak fokozta az 1945. június 23-i 22. számú köztársasági elnöki alkotmánydekrétum, melynek 1. §-a szerint a kormánynak kellett eldöntenie, mely köztársasági elnöki alkotmánydekrétumok (az 1940. október 15-i 2. számú és az 1945. február 22-i 3. számú kivételével), kormányrendeletek és jogszabályok maradnak hatályban azok közül, amelyek a londoni hivatalos közlönyben láttak napvilágot. Az elnöki felhatalmazás a nemzetközi szerződések publikálására is vonatkozott 32 2. Edvard Beneš egyébként bizonytalan volt abban, hogy köztársasági elnöki funkciója gyakorlásában fennáll-e a jogfolytonosság. Elkövetett hát 320/ Vö.: Dejiny.., 588.1.; Vaněček, Václav: i.m, 449.1.; Sbírka.., 1945. évf, 36. 1. 321/ Sbírka.., 1938. évf, 110. rész, 1205—1208.1. 322/ Sbírka.., 1945. évf, 37.1.
