Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
I. A köztársaság fénykora - 2. A nemzetközi szerződések szövevényében
22 A KÖZTÁRSASÁG FÉNYKORA csolatos tervei azonban félelmet ébresztettek az utódállamok kormányköreiben, hiszen a már kialakult status quó-t is veszélyeztették. Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia első együttműködésére 1920. február 6-án került sor, amikor közös memorandumban rögzítették a Magyarországgal szemben fennálló követeléseiket. Ugyancsak közös válaszban szálltak szembe a magyar kormánynak a trianoni békéhez készített beadványával. A három állam együttes fellépését a budapesti Pesti Hírlap gúnyosan „Apró Antanť'-nak nevezte 2 5. Innen ered a kisantant elnevezés, amely a későbbiek folyamán átment a köztudatba és közhasználatba, nemzetközi elnevezéssé, fogalommá vált. A helyzet alakulása (a trianoni békeszerződés ratifikálása körüli huzavona, a király visszatérési kísérletei, a detronizáció) arra késztette Jugoszláviát, hogy elfogadja a csehszlovák kormány javaslatát. így Csehszlovákia és Jugoszlávia (akkor még a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága) 1920. augusztus 14-én Belgrádban aláírta az ún. szövetséges egyezményt, amely a későbbi kisantant magvát képezte 2 6. Románia 1921. április 23-án (röviddel a király első visszatérési kísérlete után) kötötte meg Csehszlovákiával a jugoszláv—csehszlovák egyezmény analógiájára megszövegezett egyezményt. Nem egészen két hónapra rá, 1921. június 17-én aláírták a román—jugoszláv egyezményt, így Románia formálisan is csatlakozott a kisantanthoz. A különbség csak annyi volt, hogy ebben a szerződő felek nemcsak a trianoni, hanem a neuilly-i béke védelmére is kötelezték magukat. A kisantant tehát három bilaterális politikai és katonai egyezményből állt. 25/ A Pesti Hírlap 1920. február 25-i száma; Ádám Magda: A kisantant, Budapest 1981,5.1. 26/ Az 1920. augusztus 14-én aláírt szerződés szövegéből az 1. cikk: „Abban az esetben, ha a Magas Szerződő Felek egyikét Magyarország részéről nem provokált támadás érné, a másik fél kötelezi magát, hogy a jelen Szerződés 2. cikkében foglalt megállapodás által meghatározott módon a megtámadott fél védelmére kel." A katonai egyezmény szigorúan titkos szövege rögzítette a két ország együttműködését Magyarországgal szemben mind védelmi, mind támadó háború esetére. A szerződéseket a Népszövetség 1921. augusztus 30-án vette nyilvántartásba. — Vö.: Ádám Magda: i.m., 18—20, 25. L; uő.: A kisantant, Budapest 1981, 68. 1.; Pesti Hírlap, 1920. február 25.; Peroutka, Ferdinand: Budování státu. Československá politika v letech popřevratových, Praha 1936. A három állam politikusainak — Edvard Beneš, Take Ionescu és Nikola Pašie — Londonban és Párizsban folyó, az elkövetkező együttműködésre vonatkozó megbeszélései még 1919 őszén kezdődtek. T.G.Masaryk szerint 1918-ban a kisantant eszméje már a levegőben volt. — Vö.: Osuský, Štefan: Malá dohoda, Praha 1933,10—11.1.; Codresco, F.: La Petite Entente, Paris, I. kötet, 146.1.
