Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

VII. A félmúlt - 1. A csehszlovák állam újjászületése

A FÉLMÚLT 225 Az államhatárokat eggyé akarták tenni az etnikai határokkal, ezért tervbe vették a német és a magyar kisebbség likvidálását. Az elképzelés kiagyalói a Szovjetunió támogatásában bizakodtak, s nem is alaptalanul. A nyugati nagyhatalmak egyébként nem fogadták el teljes egészében a német és a magyar nemzeti kisebbség kollektív bűnösségének az elvét. Különösen magyar vonatkozásban éltek kifogásokkal, sőt eltérő nézeten voltak. A későbbiek folyamán nem minden történt úgy, ahogy Edvard Beneš és számos munkatársa elképzelte és szerette volna. Ők ugyanis nem számoltak a szlovákiai realitásokkal, az önálló szlovák állam hat esztendejével, azzal a hatással, amelyet ennek az államnak a léte gyakorolt a szlovák lakosságra. Az önálló állam nem tűnt el nyomtalanul a szlovák nemzet történetében. 1918-hoz nem lehetett visszatérni, de még 1938-hoz sem. Két társadalom fejlődött ki, egymással elég ellentétes. Beneš az 1944 nyarán bekövetkezett felkeléssel sem számolt. Rendületlenül hitt az in integrum restitúcióban, a München előtti Csehszlovákia visszaállításában. A legnagyobb csalódást azonban Kárpátalja sorsának alakulása okozta neki. Nem számított arra, hogy a felszabadítók olyan hamar benyújtják a számlát. Már 1942-ben is elterjedtek olyan hírek, hogy a csehszlovákiai németséget kitelepítik. A következő évben a magyar nemzeti kisebbség felszámolásának terve is napvilágot látott, ez azonban nem talált általános támogatásra a szövetségeseknél. A megoldást — amely embertelen és kegyetlen volt — a háború utolsó esztendeje hozta meg. Moszkva támogatása következtében sajnos a csehszlovákiai magyarok sorsa is végzetessé vált. A jogfosztó elnöki dekrétumokat már 1944 szeptemberében elkészítették. Kihirdetésükre a potsdami konferencia után került sor. Csehszlovákia jogfolytonosságának a feltételeit sikerült megteremteni. S mihelyt a harci cselekmények megengedték, a kormány útra kelt, hogy az újjászületett ország földjén folytassa tevékenységét. * Az 1943. december 12-én Moszkvában aláírt csehszlovák—szovjet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződés még csak utalást sem tartalmaz a csehszlovákiai magyarság kitelepítésére, Klement Gottwald viszont a moszkvai rádióban 1944. május 11-én elmondott beszédében már kilátásba helyezte a magyarok Csehszlovákia területéről való eltávolítását, Edvard Beneš pedig 1945. február 16-án bejelentette a csehszlovák vezetőség abbeli elhatározását, hogy véglegesen megoldja a német- és a magyarkér-