Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

V. A csehszlovák állam felbomlása - 2. Memorandum "a magyarkérdés megoldása tárgyában"

A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM FELBOMLÁSA 197 eladósodott magyar kis- és középgazdák is rendezni tudják nyomasztó adósságaikat". Véleményük szerint egy „új demokratikus földreform földhöz juttatná a magyar vidék nincstelenjeit és kisgazdáit". A bérek rendezését is időszerűnek tartották. Egyúttal javasolták, hogy „indítsanak nagyarányú közmunkákat a magyar vidékeken is". Követelték, hogy az új állampolgársági törvény szüntesse meg „a csehszlovákiai magyar hontalanok kálváriáját és ismerje el mindazoknak az itt élő személyeknek az állampolgársági jogát, akik 1918. október 28-án a köztársaság területén tartózkodtak". Helyeselték a kormánynak azt a szándékát, hogy kisebbségi alaptörvényt (statútumot) dolgoz ki, s ebben „egyesíti a nemzeti kisebbségekre vonatkozó összes eddigi törvényeket és rendeleteket" és „a legszükségesebb irányban kiszélesítik a magyarság jogait". Ennek megvalósítása érdekében a következő kívánalmaikat terjesztették elő: A nyelvi törvényt oly módon kellene megváltoztatni (novellizálni), hogy „minden magyarnak lehetősége és joga legyen anyanyelvét használni a hivatalokban és a bíróságokon, hogy a magyarok anyanyelvükön intézhessenek beadványokat a hivatalokhoz és a bíróságokhoz, és az elintézés is a felek anyanyelvén történjék". A „feliratok és a megjelölések nyelvezete" tekintetében a magyar és a vegyes nyelvű területeken „ne alkalmazzanak presztízsszempontokat". A továbbiakban azt kérték a miniszterelnöktől, hogy „a nyelvi törvény novellizálása feltétlenül tegye lehetővé a magyar nyelv használatát mindenütt, ahol a magyarság nagyobb tömegekben él, s mindenekelőtt Pozsonyban, Kassán és Ungvárott". A helységnevek használatával kapcsolatban a vasútra és a postára hívták fel a figyelmet. Szorgalmazták, hogy „használjon a vasút és a posta magyar feliratokat — tekintet nélkül a magyarság járási számarányára — mindazokban a községekben, ahol legalább 20 százalékos magyarság van". Határozott hangon követelték, hogy a kormány dolgozzon ki „iskolaépítkezési programot, amely tervszerűen megvalósítaná a magyarság ismert iskolaköveteléseit és fokozatosan megszüntetné az elemi, a polgári és a középiskolákban, valamint a tanítóképezdékben és általában a szakiskolákban mutatkozó hiányokat". Egyúttal javasolták, hogy az iskolaépítkezési program kidolgozásakor a kormány vegye figyelembe „a fennálló iskolaügyi törvényeket (például elemi iskola felállítása egy községben 40 egynyelvű tanköteles gyermek számára) és a legkirívóbban mutatkozó hiányokat (magyar polgári iskola hiánya Dunaszerdahelyen, Szepsiben, magyar gimnázium hiánya Kassán, Léván stb., stb.)".