Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
V. A csehszlovák állam felbomlása - 1. A megkésett útkeresés
194 A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM FELBOMLÁSA Az elsőt Köllner képviselő terjesztette elő. A benne foglaltak alapján szükségesnek tartották, hogy törvényt fogadjanak el az állampolgárok nemzetiségi hovatartozásáról és a nemzetiségi kataszterről. A javaslat szerint minden 18. életévét betöltött csehszlovák állampolgárnak be kellett volna jelentenie nemzetiségi hovatartozását, s azt be kellett volna jegyezni a nemzetiségi kataszterbe. Nemzetiségi katasztert minden községnek fel kellett volna fektetnie. Számításba kellett volna venni minden nemzetiséget, amely a legutóbbi népszámláláskor előfordult a községben. Az adatokat természetesen regisztrálni kellett volna az állami statisztikai hivatalban felfektetett központi nemzetiségi kataszterben. A másik javaslatot Ernst Kundt képviselő terjesztette a parlament elé (a nemzetiségek védelméről szóló törvényjavaslat). A nemzetiségek védelme a nemzeti kataszterbe bejegyzett állampolgárok önkormányzati szervezete révén valósult volna meg. További német javaslat hangzott el a Szudétanémet Párt 1938. április 23—24-én Karlsbadban megtartott kongresszusán. A követeléseket a június 8-án Milan Hodža miniszterelnök elé terjesztett memorandum tartalmazza. Főbb pontjai a következők: — elismerni egyes nemzeteknek és nemzetiségi csoportoknak mint közösségeknek az egyenjogúságát; — elismerni a nemzetek és nemzetiségi csoportok jogalanyiságát; — a nemzetek és a nemzetiségek saját képviseleti szerveinek a megalakítása; — a községi autonómia visszaállítása az 1918. évi állapot szerint; — az államterület átszervezése a nemzeti és regionális decentralizáció elve szerint; — törvényes védelem az elnemzetietlenítés ellen; — nemzeti kataszter felfektetése; — nemzetiségi szekciók létrehozása az egyes minisztériumokban, s némely minisztérium megszüntetése; — megfelelő részvételi arány kialakítása az állam irányításában; — a nemzetiségek területi autonómiája; — a központi nemzetgyűlésen kívül nemzeti törvényhozó testületek megalakítása; — a majorizáció megszüntetése a törvényhozásban; — a nemzetgyűlés felosztása kúriákra, amelyek a nemzetek és a nemzetiségek képviseletét látnák el; — a nemzeti kúriák tagjai alkotnák a nemzeti képviseletet; — a nemzeti autonóm igazgatás elnökei hivatalból váljanak a központi kormány és a védelmi tanács tagjaivá;