Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 2. A nyelvhasználat jogi szabályozása - Kisebbségi nyelvek
A N ŕELVHASZNÁLAT 119 — ha olyan ügyről van szó, amelynek elintézése a bíróságokhoz, a hivatalokhoz vagy a szervekhez azon az alapon tartozik, hogy illetékességük kiterjed az említett járásra; — ha a fél vagy az érdekelt személy az említett nyelvi kisebbség tagja, és — ha ezen a nyelven nyújt be beadványokat, tesz nyilatkozatokat vagy tárgyal. Ezeknek a feltételeknek a teljesítése esetén az illetékes bíróságok, hivatalok és szervek kötelesek és hivatottak is a nyelvi kisebbség tagjaitól „nemcsak államnyelven, hanem a beadvány nyelvén is" elfogadni és elintézni a beadványokat. A nyelvi törvény a kisebbségi nyelvhasználati jogok közül nem zárja ki a jogalanyok említett kategóriáját, a kisebbségi nyelvhasználati jog alanyai közé azonban nemcsak az állampolgárokat számítja, hanem minden személyt, legyen az bármilyen állampolgár, ha a nemzeti kisebbség nyelve képviselve van az adott bírósági járásban 15 4. A kisebbségi nyelv használatának joga a nyelvi kisebbség tagjának csupán személyes jogosultsága. Akkor sem lehet igénye több jogra, mint amennyit a törvény 2. §-ának 2. bekezdése elismer, ha jogát meghatalmazottja útján gyakorolja 15 5. Ezt az álláspontot képviseli a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság több elvi jelentőségű döntése 15 6. A végrehajtási rendelet 17. cikkelye egyébként világosan kimondja, hogy a nyelvi törvény és a végrehajtási rendelet által a nyelvi kisebbség számára biztosított jogok és előnyök „a felet személyesen illetik meg". Abban az esetben, ha a fél meghatalmazott, törvényes vagy jogi képviselője útján érvényesíti jogait, a fél, és nem a 154/ Ezt az elvet fejezi ki a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1921. október 5-i 12.285, Boh.III.966. sz. döntvénye, majd később az 1923. február 14-i 2606 és 2607. sz. döntvénye. Ugyanilyen álláspontot fejez ki a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1925. május 16-i 13.137, majd az 1925. szeptember 16-i 17.139 és az 1925. szeptember 25-i 18.548. sz. döntvénye. A nyelvi törvény 2. §-a szerint „idegen állampolgárok is részesei a kisebbségi nyelvhasználati jognak, ha az engedélyezett nyelvi kisebbség tagjai. Idegen állampolgár ellen retorzióval élni csak az állam valamennyi hivatala és bírósága számára általános hatályú jogszabály alapján szabad". (A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1921. október 5-i 12.285, Bohusl. adm.966. sz. döntvénye.) 155/ Annak az ügyvédnek, aki a bíróságon mint a fél megbízottja tárgyal, nincs önálló nyelvi jogosultsága. (A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1922. június 13-i 8024, Bohuslav adm. 1416. sz. döntvénye.) 156/ Köztük az 1921. március 29-i 13.297/20, Bohusl.III. 786. és az ugyanezen a napon kelt 1362, Bohusl.III.787, továbbá az 1922. április 27-i 5180, majd az 1923. január 22-i 14.769/22 és az 1923. február 22-i 1109/23. sz. döntvénye.
