Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 2. A nyelvhasználat jogi szabályozása - Államnyelv, hivatalos nyelv
108 A N ŕELVHASZNÁLAT 108 A törvény 4. §-a egyébként csak hivatalokat említ, de a hivatal („úřad") fogalom meghatározását sem ez a törvény, sem más jogszabály nem tartalmazza. Rendelkezése tehát a hivatali ügyvitelre vonatkozik. Ebből arra lehet következtetni, hogy e szakasz nem vonatkozik a bíróságokra, az intézményekre stb., csakhogy a „hivatal" fogalmat tágabban is lehet értelmezni: mint minden állami szervet, amely a nyelvi törvény 1. §-a szerint fejt ki hivatalos tevékenységet. így aztán a 4. § rendelkezése éppúgy vonatkozhatik a bíróságokra, mint az intézményekre, sőt a vállalatokra is. Az említett rendelkezés viszont semmiképp nem érinti az iskolák tanítási nyelvét. Az 5. § ezt így deklarálja: „A nemzeti kisebbségek tagjai számára létesített minden iskolában azok nyelvén folyik a tanítás, hasonlóképp ezen a nyelven igazgatják a számukra létesített kulturális intézményeket." E rendelkezés különben nem más, mint a Saint-Germain-en-Laye-i szerződés 9. cikkelyének az átvétele. Ami az országos hatáskörű hivatalokat illeti, ezeknek aszerint kell a beadványokat az államnyelv cseh vagy szlovák hangzásában intézniük, hogy az adott ügyekben a történelmi tartományok vagy Szlovákia hatóságai illetékesek-e eljárni. A törvény rendelkezése tehát a felek számára semmiféle jogot nem biztosít arra vonatkozóan, hogy ügyüket csehül vagy szlovákul kell-e elintézni. Ez főképp a „rendszerint" (zpravidla) szóból következik, amely a törvény 4. §-ának rendelkezésében fordul elő. A hivatalok tehát bizonyos fokig eltérhettek ugyan a jogszabály betű szerinti értelmezésétől, a felettes hatóság viszont utasítást adhatott az alacsonyabb szintű hatóságnak, hogyan járjon el a nyelvhasználattal kapcsolatban. Minthogy azonban ez esetben a feleknek nincs joguk arra, hogy beadványaik elintézését a csehszlovák nyelvnek ebben vagy abban a hangzásában követeljék, természetesen kötelesség sem terhelheti őket, hogy azokat a cseh és a szlovák közül melyik nyelven terjesszék elő. Abból a tényből viszont, hogy a törvény következetesen csak a „csehszlovák" nyelvet említi, arra lehet következtetni, hogy e nyelv mindkét hangzása teljesen egyenértékű, és kölcsönösen nem számít idegen nyelvnek. Az ország egész területén ezért minden beadvánnyal akár cseh, akár szlovák nyelven lehet a hatóságokhoz fordulni. Más szóval, a szlovák nyelvű beadványok éppúgy érvényesek a cseh tartományokban, mint a cseh nyelvű beadványok Szlovákiában 13 6. A hivatalos lappal kapcsolatban az említett törvény úgy rendelkezik, hogy a jogszabályokat államnyelven, azaz csehszlovák nyelven hirdetik ki. Arról 136/ Vö.: Těsnopis. zpráva o 125. schůzi Nár. shromáždéní, 1920. 3683.1.
