Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 2. A nyelvhasználat jogi szabályozása - Államnyelv, hivatalos nyelv
100 A N ŕELVHASZNÁLAT 100 a cseh és a szlovák nyelv lényegében nem más, mint ugyanannak a nyelvnek két nyelvjárása. Ennek következtében a nyelvi törvény és az annak alapján kiadott jogszabályok, sőt egyes államszerződések is következetesen kitérnek mind a cseh, mind a szlovák nyelv használata elől, amely fogalmakkal viszont a köztársaság első törvényeiben és rendeleteiben még elég gyakran találkozunk. Kisebb hiányosságok néhány nemzetközi szerződésben is előfordulnak 11 3. E kérdés megoldásával kapcsolatban egyébként a vezető cseh politikusok közül többen hajthatatlanok maradtak, és a későbbi évek folyamán is kitartottak eredeti nézetük és meggyőződésük mellett. Edvard Beneš például sohasem ismerte el a szlovák nemzetet, a szlovák nyelvet pedig csupán a cseh nyelv egyik dialektusának tartotta. Általánosan ismert álláspontját 1943. december 16-án a Csehszlovákia Kommunista Pártja moszkvai vezetőségének delegációjával (Gottwald, Šverma, Kopecký, Slánský) folytatott tárgyaláson is kifejtette, s ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: „Engem Önök sohasem bírhatnak rá, hogy elismerjem a szlovák nemzetet. Ez az én tudományos meggyőződésem, amit nem változtatok meg. Mint kommunisták védjék álláspontjukat, ez ellen semmi kifogásom, de változatlanul azt a nézetet vallom, hogy a szlovákok is csehek, és hogy a szlovák nyelv egyike a cseh nyelv dialektusainak (.,.). Senkit nem akadályozok meg abban, hogy szlováknak vallja magát, nem engedem azonban kinyilvánítani, hogy szlovák nemzet létezik..." 11 4. A szlovák nemzet és a szlovák nyelv létezése napjainkig vita tárgya maradt a szakemberek, a politikusok és a nép körében. A nyelvhasználati jogban az államfordulat után mindennapos fogalommá vált az államnyelv és a nemzeti kisebbségek nyelve (a nyelvi törvény 2. és 5. 113/ Az egyes jogszabályok a következő fogalmakat használják: szlovákul (az 1920. évi 347. sz. törvény 53. §-a), cseh, szlovák beadvány, cseh, szlovák elintézés (az 1921. évi 500. sz. törvény, az 1921. évi 178. sz. kormányrendelet), cseh szöveg, majd szlovák nyelv (az 1920. évi 347. sz. törvény 18. §-a). További hiányosságok más jogszabályokban is előfordulnak, pl. az 1921. évi 264. sz. és 265. sz. kormányrendeletben. Az intézetekben használt tanítási nyelvvel kapcsolatban a régebbi törvények és rendeletek a következő fogalmakat használják: a tanítási nyelv a szlovák és a cseh (az 1919. évi 441. sz. törvény), továbbá az előadásokat csehül vagy szlovákul tartják, illetve a tanítási nyelv a cseh (az 1919. évi 375. sz. kormányrendelet), cseh tanítási nyelv (az 1918. évi 76. sz. törvény, az 19?0. évi 147. sz. kormányrendelet), viszont az 1923. évi 203. sz. kormányrendelet már a „csehszlovák tanítási nyelvű" fogalmat használja. Hiányosság vehető észre a Németországgal 1922. május 8-án megkötött nemzetközi szerződés 23. cikkelyében is (230/1923 Sb.). 114/ Vö.: Cesta ke kvétnu, Praha 1965,1. kötet, 53—54.1.
