Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

I 2/4/2 Mikor az anyja meghalt, tízéves volt éppen. Negyvenhétben jöttek át „Magyarból", kétesztendős csöppség volt Ő akkor. Az apja eltűnt a háborúban, s az anyja újra férjhez ment egy Mátra-vidéki szeneslegényhez. De a mostohája nem szerette őket. Ivott és verte a családját. Nem tudták másképp lerázni a nyakukról, jelentkeztek áttelepülésre. Azt hitték, itt majd fenékig tejföl lesz, de hát hol nem teher egy sokgyerekes, magányos asszony? 2/4/2/1 Indián-távol kövér egek dómja körül köpködi a tökmag Képzelete beszakadt sövény gondolat-küszöb eszi üszög Idő-érszűkület csipke-dáma kibetűzött katakomba-távol Hegedű-tücsök terített ének sejtjeiben fúr a félelem 2/4/2/2 Még nem tudja hogy szeretem Kiszáll a füstből boldogan Az áll tizenkét rácsa közt Csattog harminckét vasfogam Ha megtudja hogy szeretem..« 91