Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

(I

II) Tenger az élet szüntelenül háborog sziget vagytok rajta tárt ölű asszonyok A part vagytok a biztos rév a tiszta ház álmaink közt a való a realitás Mihez is fognánk egyedül mi férfiak olyanok vagyunk asszony nélkül mint a vak Magtalan ág: anyátlan árva nemzedék de élni kell fogni az asszonyok kezét s a józan ész parancsait a nincs tovább erkölcseit hinni a kedves mosolyát Háborút jártunk? Járjuk még a tiszta űrt Bombát vetettünk ? Vetünk még ólmos betűt megrendítőt írunk még verset nyugtatót csak ti higgyetek bennünk dundi asszonyok csak ti bízzátok a végső harmóniát akkor tán nem fúl önpiszkába a világ 88