Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/2 Dübörög ím a föld is dalolni kell dalolni május az éjszakában kalimpálnak a hangok Fiúk lányok pihenjünk jó lesz tán itt a réten előttünk margaréták sírnak és vadgalambok suhannak a sötétben dalolni könnyű játék szivünkön annyi bánat s csupán egy puska védi Május van: tíz-tizenkét legény az éjszakában bolyong és szűzleányok sírnak hogy szörnyű nézni Előttünk zúg az erdő mi vár ránk benn a mélyben csordultig már a lelkünk virággal félelemmel Dalolni kell dalolni összekuszált világát bogozná mintha hálót énekével az ember s dalolva törne-zúzna mert amit kánya-évek véstek belénk mint verset papírra vérrel vassal nehéz azt elfeledni nehéz azt elfeledni mihaszna itt az ének mihaszna itt a kardal Szemünk a vadak kínját őzikék riadalmát őrzi dobhártyánk mélyén repülők görgedeznek vijjogva mint a vércse álmunkat fölriasztva s lassan már elfeledjük azt is az egyszeregyet amit még iskolában tanultunk szép kisasszony csípőin elmerengve szívéről álmodozva nem sejtvén hogy virágos konduló éveinket gyilkosok nyája őrzi háború szomjúhozza '63