Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/1/4/3 Ma, 1965. július ötödikén, amikor e sorokat írom, nem tudjuk még pontosan számba venni, hogy mi is történt tulajdonképpen. Nem tudjuk még, mikor szakad vége a megpróbáltatásnak, jön-e újabb áradás, áttöri-e még valahol a megveszekedett Duna s az egyre veszedelmesebben lüktető talajvíz a teljesen föllazult, s így csak bizonytalan védelmet nyújtó töltéseket. S nem tudjuk ma még pontosan azt sem, hány család vált hajléktalanná a katasztrófa következtében, hány hektár föld lett terméketlenné, s hány milliárd korona úszott el a megáradt Duna hullámain. Egyet azonban bizonyosan tudunk: élni kell! 2/1/4/1 A gyerekkor kitárult katlanában gerlice-nász inga-gyász feszült ég Acél kertek akna-háztetők a füvek inga-mozdulatai Karácsony erdeje puska-lék öntöttgalamb-ezred fúga-frász Komponált képletek képtelen fagy fagy nyíl-ütötte ég korái-konok 2/1/4/2 Tépi az ősz a ludakat fehér tollúkat kékre fosztja Emelgeti a kutakat nem maradt tíz fillére kosztra A gázon fő a fűszeres likas gumicipő az ágya A lábaszára tyúkszaros fölváltja harminc ezüst koronára 61