Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

( 1/4 Én úgy szerettelek hogy meghasadt a szívem érted Ne hidd hogy rossz vagyok tapintsd az ingemet hogy éget Ne hidd hogy mást szeretsz ez az ing mint a forró láva A vonat zakatol izzik a vadrétek virága Farol az éjszaka az éjszakában szikra csobban Ne hidd hogy gyertya volt nem robban gáz a csillagokban Bármilyen szerelem dühétől kulcslyukon át nézlek S olyan a képzelet mintha még mindig szeretnélek Pedig be messze vagy olyan messze hogy meg sem érted Hiába dúdolom hiába kongó érverésed Virág virág virág veszett kutya vonít a ködben Dühöng a gyorsvonat valaki sompolyog mögöttem Ki volt és mit akart jó volna újra megzsarolni Égetni a színek lüktetését és úgy dadogni Hogy megértse az ég mihaszna kérem a kegyelmet Vonít a gyorsvonat ne haragudj nagyon szeretlek Én úgy szerettelek fekete fűz gubbaszt a dombon Sunyít a bóbita a sutban vén kandúr dorombol Rimánkodik szegény ő is jövendőjét siratja Nem sejti hogy a lét sűrűsödik egy pillanatba Számunkra mostan itt dorombol kuruttyol a sínen Szeret vagy nem szeret bújócskáznak a szöszke vízen A lángoló habok vadgesztenye íze a kádban Virág virág virág vadkörtefa dinnyeföld nyár van Én úgy szerettelek hogy meghasadt a szíved értem Nyomulnak a habok kakukkfelhők kúsznak az égen Fut a vonat fejed körül tömörülnek az évek S olyan kemény a test mintha még mindig szeretnélek 41