Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

1/3 Végül is el kell jutni az űrbe! Hogy mit szólnak hozzá a gyávák ? Gonoszságukat vesd a tűzbe! Hogy mit szólnak hozzá a bölcsek ? Kételyekkel mit kezdhetsz ? Szép ám nem ád semmit semmit hozzá a végtelenhez Tavasz: gyümölcsöznek az almafák Az ember szívét kergeti a vágy A megbolondult ég alatt Tömörül oszlik az anyag Nyílik a gyönge gyöngyvirág Zeng a való világ Elektromos hullámok röpítik otthonodba a nagyvilág csavargó híreit Fekete szárnyú ég alatt kering a por szomjas juhocskák nyeldesik A föld beszél dübög a lét hősök vére kiáltozik az égre Beethoven szól a Harmadik gyászinduló a hősök emlékezetére Hirosima Nagaszaki Afrika zúg Ázsia zúg Dél-Amerika füstölög remél Forr sistereg harsog a világ s az ember készül a csillagok felé Húsunk issza vérünk issza táplálkozunk a nyugtalan jövendőt Huszadik század sistereg az égen rohannak a bárányfelhők Pattan a húr a rádió serceg valahol megszakad egy dallam 29