Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

Cselényi László költészete kozmikus távlatú és jellegű — ezt fejezi ki a kötetünknek címet adó metafora. Lényegi vonása a végtelenséget érzékeltető és kihívó áradás, a variációk parttalansága, amelyet egybefognak a föl-fölbukkanó vezérmotívumok. Költői szemléletének alapját korunk irodalma, filozófiája és természettudományos világnézete képezi, belőlük kiindulva keresi merészen eredeti módszerekkel a művészetek örök célját, a harmóniát. Nyersanyaga mindig az élet, a megismert világ, amelyből valóságos mikrokozmoszt teremtett, még jobban megközelítve az eszményinek, egyedül lehetségesnek elképzelt, végleges Szöveget. Kötetünk egy negyedszázad eredményeinek összegezése, de több is annál. Valamennyi darabja megjelent már kötetben, az új összefüggésekbe kapcsolt, új kompozícióba foglalt versek most mégis új, más oldalukat tárják elénk, új megvilágításba kerülnek, és határozottabban érezhetővé teszik ennek a makacsul épülő életműnek a belső összetartó erejét.