Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

Keresztbe feküdt az utak vezérelték mindig hátrább előre S találkozott a szeme-lőtt halál de csak nem jött amire kitalálta Elfelezte batyuja felét bakancsait mind elárverezte Szavatolt gőzcsatorna-magányban publikálta volna telepe kiégett Sugárutak sugarukat veszített 4/4/2/3 Elindult akkor főbe lőtt narancs maradék-csonka mag nélküli hadak Tüske-álarc a porban tompa képek elindult visszafordult lékek a levegőben A képtelenség rácsai mögött por-virágok robbanó gyutacs A képzelet vasszegei között egy öregasszony kocsonya-keze 4/4/2/4 Valaki elindul a sárgacsizmás éjszakából Valaki elindul a zöld mocsarakból kilábol Valaki elindul és levelet vár a fiától Nincs levél nincs levél nyöszörögnek a szilfaágak Jön a tél jön a tél veri a szél a szilvafákat Jön a tél s nincs levél sajnálom nagyon az anyámat Valaki elindul és nem tér többé soha vissza Valaki elindul lába nyomát a föld felissza Valaki elindul üresen marad egy kalitka '191