Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

4/3/1/1 Ez hát az öreg Tóth. Itt él egy házikóban, asszonyával, két lányával, kisunokájával. Három napig könyörögtek az öregnek, hogy meneküljön, nem hallgatott a szóra. A gyereket elcsípte egy rendőr, de az úgy beleharapott a kezébe, hogy el kellett engednie, így élnek hát, már majdnem egy hete. Körülöttük, amerre ellátni, víz meg víz mindenütt. Ők meg a víz kelló's közepében. >• í Ez hát az öreg Tóth. Víz melléki ember. Látott ő már vizet, átvészelt néhány áradást, minek riadozzon. Fogja a kaszáját és kaszál tovább. Már mozog a kétéltűnk, úgy kiáltja utánunk: — Hát már minek mennék ? Itt születtem, itt éltem le hatvan évet, itt akarok meghalni is! Hát már minek mennék? 4/2/4/1 Összetört fehér kiégett vemhek anyaméh-áru szó-ájulat Mögöttünk fehér fiam futár fagy mózesfonál kosárba fontak álltak Kihűlt osztag veseláng hiánykaszt előre csak előre csak előre csak Beleszédül a csont zöld belekékül kölyök-álruha jövendő-csonka 4/2/4/2 Rengeteg érv kihűlt tagok felett béka üzenet Szemet fogért óriásgyík-lelet az élvezet 171