Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

mert még talán reménykedni fog Ilyen sápadt valamennyi bezzeg téged konyak nélkül is szeretlek Most hogy belefogok hőseimnek bevallom hogy zavarban vagyok Lehetünk-e hozzánk hasonlók bírái kicsi koromban a karján hordott Életünk hajnalán tízéves korában hogyan tusakodott álmában az Űrral A halált nemlétre sóvárogva égni önnön dühük tulajdon tüzében '164