Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

(V

II) A költő nem azért dalol mert hevíti a szerelem A költő nem azért rajong mert a kedve szertelen A költő nem azért dühöng mert felizgatta valami A költő nem azért különb mert mindent meg tud vallani (XVI) ... s a vonat este Prága felé indul És nincs aki felszárítsa a könnyet Havonta ifidül havonta érkezik meg Este indul és reggel érkezik meg Fáradt fejét koppant j a a padokhoz Égő szemét nem tudja merre lopni Sértett szívét nem tudja kinek adni Pedig nem kéne más csak meghallgatni 162